2010. október 30., szombat

Prológus (Regina szemszög)

Két lány, kiknek sorsuk összefonódik.
Barátságok, szerelmek és ellenségek. Egy titok, mely megváltoztat sok életet. Egy szörnyű titok. És az álmok…
Szerelmi háromszögek és a belőlük fakadó bonyodalmak.

,,Őt néztem. Dühös volt a szemében mégis vágyat láttam.
Közelebb jött. Éreztem a leheletét – ami hűvös menta ízű volt – az arcomon.
- Sajnálom. – suttogta a fülembe.
Jól eső borzongás futott végig a hátamon. Kezével végig simított a karomon.
- AnnaLynne… - kezdett bele, de nem engedtem, hogy végig mondja.
- Semmi baj. A sors így rendelkezett. Sajnálom. – hajtottam le a fejem, de Ő megfogta.
- Szeretlek. – jó volt hallani ezt a szót, de fájt a szívemnek.
- Én is. – mondta alig hallhatón.
Az ölelésébe bújtam. Teste még mindig feszült volt, de támadt egy ötletem, amit valószínűleg utoljára tehetek meg…”

Prológus (Elizabeth szemszög)

Két lány, kiknek sorsuk összefonódik.
Barátságok, szerelmek és ellenségek. Egy titok, mely megváltoztat sok életet. Egy szörnyű titok. És az álmok…
Szerelmi háromszögek és a belőlük fakadó bonyodalmak.

„Éreztem, tudtam, hogy befog, következni. De ugyan miért? Miért hagyott itt? Pont most, amikor szükségem lenne rá. És még Regina is. Ó, jaj drága Reginám. Újra összetörtem, gyenge vagyok. Már megint beleestem egy szakadékba.
- Szívi itt van a cucc, amit kértél. – kopogtatta meg a hátamat egy pasas.
- Köszi. – a kezébe nyomtam pár papírpénzt. Magam sem tudtam, hogy mennyit. Felálltam, megmarkoltam a kis zacskót, amiben a fehér por volt.
Kisétáltam a mosdóba és felszippantottam. Éreztem, ahogy át járja minden egyes porcikámat a borzongás. Fájt, legbelül a szívem szétszakadt. Remegtem, de a homlokomról verejték folyt. Én mégis még egyet szippantottam. A szemeim előtt elhomályosodott az világ, a tükör képemet se láttam. Csak élettelenül lerogytam a földre.
- Elizabeth…”