10. fejezet (Elizabeth)

Mivel dolgozni nem megyek, oda ahová apám akarja ezért ma sem keltem valami korán. Úgy egy óra körül lehetett, amikor kinyitottam a szemeimet és próbáltam felfedezni magam körül a világot. Felemeltem a fejemet és amint megláttam egy papírt tudtam, hogy apám írta. Ezért visszaejtettem a fejemet a párnába át fordultam a másik oldalamra és próbáltam aludni. De ekkor rosszul lettem. Kipattantam az ágyból és rohantam is a fürdőbe. A tegnapi vacsorám teljes tartalmát kiadtam. A fejem is megfájdult. Mivel már bent voltam a fürdőbe gyorsan le is tusoltam és hajat is mostam. Becsavartam magamat és a hajam egy törölközőbe és kimentem elolvasni Apám újabb tervét.

Hurrá már megint valami „okosság”… ,,

Kedves Lányok!

Elizabeth: Sajnálom, hogy úgy viselkedtem veled. Jobban át kellett volna gondolnom, hogy mit mondok.

Regina: Sajnálom, ha kényelmetlenül érzed magad a munkahelyeden. Próbáltam olyan munkát találni neked, ami nem vesz el sokat a szabadidődből.

Lányok: Szeretném, ha ma este nyolckor ellátogatnátok hozzánk egy békítő vacsorára. Hozhattok magatokkal egy kísérőt. Remélem, eljöttök.

Üdv: Apátok!”

Na, ez az, amit apám elfelejthet! Én biztos, hogy nem megyek vele egy légkörbe azok után, ami történt. Nem gondolhatja, hogy egy vacsora ahol úgy tesz mintha mi sem történt volna. Ott jó pofizzak neki. Ez egyszerűen hihetetlen… még vagy egy órát idegeskedtem mikor is arra a következtetésre jutottam, hogy elmegyek. Persze nem apám miatt. Regina az oka annak, hogy oda megyek. Nem akarom egyedül beengedni az oroszlán barlangjába. Teljesen olyan az érzésem mintha az lenne.

Számítok rá, hogy a vacsorán nem túl sok étel fog lemenni a torkomon ezért rendeltem egy pizzát magamnak. Ameddig vártam rá megszárítottam a hajamat majd begöndörítettem. Éppen készlettem, amikor csöngettek. Ezért gyorsan rohantam ajtót nyitni.

Amikor kinyitottam egy olyan személlyel találtam szemben magamat, akire egyáltalán nem számítottam.

-          Szia Elizabeth! – köszönt rám a váratlan idegen. Na, egy napra ennyi nekem már most sok. De mi lesz itt még?...

-          Szia, Bill! Gyere beljebb. – nyitottam neki kijjebb az ajtót, hogy be tudjon jönni.

-          Jó a ruhád. – vigyorgott rám Bill. Amit nem tudtam mire vélni, de akkor rájöttem. Csak egy törölköző volt rajtam. Egy kis pír jelent meg az arcomon.

-          Hupsz. Bocsi. Várj egy pillanatot, addig nyugodtan ülj le a kanapéra. – indultam volna fel, de ő megfogta a karomat és közel húzott a testéhez.

A lélegezetem elakadt, a szívem kihagyott egy dobbanást. Belenéztem Bill gyönyörű mogyoróbarna csillogó szemeimbe és elöntött a forróság. Nem érezhetem azt, amit Tomnál. Remélem.

-          Tőlem, így is maradhatsz. – nyalta meg egy kicsit a számat. Nem hittem volna, hogy ő ilyenre is képes azt hittem ő érzelgős fajta, de tán mégse.

Billnél is azt érzem, ami Tomnál ugyan úgy gyorsabban ver a szívem. Nehezen veszem a levegőt, a gyomrom az apróbbnál is apróbbra zsugorodik össze. És az illata még bódítóbb. Tom iránt erősebb vágyat éreztem, de Bill sem volt piskóta. Azt hittem rögtön leteperem, de jaj nem tehetem Tommal ezt nem tehetem meg. Bár neki csak annyira kelletem. Mégis úgy érzem lelkiismeret furdalásom lenne. Na de ő is biztos az óta már lefeküdt mással is akkor én miért ne tehetném? Hiszen csak egy apró ártatlan csókocska lenne.

-          Elvitte a cica a nyelvedet?- mosolygott rám Bill. Az a mosoly. Kész elolvadok.

-          Nézd meg, hogy meg van e még!- válaszoltam merészen és megcsókoltam. persze Bill az ellenkezés apró jelét sem mutatta.

Annyira lágyak és puhák az ajkai. Ahogy a keze végig simított meztelen hátamon kirázott a hideg. Nagyon jól esett. Bill elkezdett velem hátrálni a kanapé felé és ledöntött rá. Majd fölém mászott és tovább csókolt. Lágyan, de szenvedélyesen tépte az ajkaimat.

Én pedig elkezdtem őrlődni. Nem tartom tisztességesnek Tommal szembe. Tény, hogy nem járunk, de akkor is mégis csak az ikertestvéréről van szó. Ez nekem nem fog menni.

Bill már a kulcscsontomra lehet puszikat, amikor eltoltam magamtól.

-          Bill, most menny el kérlek. – álltam fel a kanapéról és megigazítottam magam körül a törölközőt.

-          Mi a baj Liz? – nézett mélyen a szemembe mintha, tényleg érdekelné, hogy mi a baj. Kedves tőle, de úgysem mondom meg neki. Hiszen biztosan kiborulna.

-          Semmi tényleg. Csak kérlek menny el. – kérleltem hátha bejön.

-          Nem megyek, addig sehová ameddig nem mondom el. – makacsolta meg magát. Na, igen ettől féltem.

-          Kérlek szépen Bill. – tényleg könyörögtem már neki.

-          Most elmegyek, de erről még beszélünk. – mondta ellentmondást nem tűrően.

-          Kétlem… - motyogtam az orrom alatt.

-          Tessék? – húzta fel a szemöldökét.

-          Semmi. – egy mosolyt erőltettem az arcomra.

-          Na, gyere, kísérj ki és már itt sem vagyok – indult el az ajtó felé én pedig követtem őt. Amikor oda értünk vissza fordult és egy puszit nyomott az arcomra. – Szeretlek. – halkan suttogta a fülembe.

-          Mit mondtál? – értetlenkedtem, nem azért mert nem hallottam, hiszen tisztán hallottam. Csak felfogni nem tudtam. Mibe keveredtem már megint? Ennek nem lesz jó vége… vagy mégis? Lehet, hogy jó lesz minden? Már semmit sem tudok.

-          Azt, hogy szer..semmi. Hagyjuk, felejtsd el. Én most megyek. – reagálni sem volt időm mert amikor szólni akartam volna ő már a kocsija motorját bőgette. Szép mondhatom… ezek a Kaulitzok, ahogy összezavarják az embert.

Még csak öt óra van, de azért elmentem a gardróbomba kiválasztani a ruhámat. kutakodtam és rájöttem, hogy semmi ruhám sincsen, mint mindig. Közben a pizzám is megérkezett ezért megebédeltem. De nem sokkal később találtam egy pánt nélküli farmer ruhát és egy hozzá illő csizmát. Tökéletes volt az összeállítás. Felöltöztem és már hét óra volt. kicsikét elhúzódott a ruhaválasztás. Nem is tudom, hogy miért szöszöltem vele ennyit. Kedvem sincsen menni és már most elegem van a napból. Na, jó Liz nyugodj meg. Bementem a konyhába és ittam egy kis gyümölcslevet. Ezután felmentem a fürdőszobámba és egy enyhe sminket raktam fel. Fél nyolckor teljes harci díszben álltam az előszobai tükör előtt. Utoljára megigazítottam a ruhámat. Beszálltam a kocsiba és apámék felé vettem az irányt. Eléggé fancsali képpel az egyszer biztos.

Pontban nyolc órakor leparkoltam a ház előtt. Nagy levegőt vettem és csengettem. Az apám nyitott ajtót. Hurrá. Rosszul kezdődik.

-          Szia Liz! – köszönt vigyorogva. Mondtam úgy tesz mintha semmi nem történt volna. Legszívesebben beolvasnék neki. – Hadd mutassam be a barátnőmet AnnaLynne-t. – Amikor megláttam, szerintem kiült az arcomra a meglepődöttség, mert ő is furcsán nézett rám. Na ez csak jobb lehet. Remélem.

-          Szia Kicsim! – köszönt AnnaLynne. Mostantól boszorkánynak fogom becézni, ő az anyám helyébe? Tény nem rózsás vele a kapcsolatom, de mégis az anyám.

-          Cső! – köszöntem neki. Nem fogom előadni a jó kislányt. – Regináék itt vannak már? – fordultam apám felé.

-          Még nem érkeztek meg. – válaszolta

-          És te, hogy hogy nem hoztál senkit? – kérdezte a boszorkány.

-          Senkit nem akarok így meg kínozna hogy ennek „ a családnak” a vacsoráján kelljen lennie. – válaszoltam gúnyosan majd beljebb mentem.

De nem kellet volna. Tudtam, hogy nem kellet volna eljönnöm. Az anyám Tom szájában volt elmerülve. Fuj. Tom mikre nem képes. Ez az egész hihetetlen, nem elég, ami volt Apámmal, Tommal, Billel, a Boszorkánnyal, még a saját tulajdon anyám is ezt teszi velem ez kész. Nem akartam őket nézni, ezért kirohantam a mosdóba, de közben beleütköztem valakibe. Az a srác volt, akivel a repülőn khm.

-          Mégis csak újra találkozunk? – mosolygott rám.

-          Úgy néz ki. – mosolyodtam én is el.

-          Szerintem együtt vacsorázunk, szóval hadd mutatkozzak be. Kevin McCord. – nyújtotta felém a kezét, amit nem fogadtam el. Könyörgök azok után, ami történt.

-          Elizabeth Schwarz vagyok. És szerintem puszit is adhatunk. – hajoltam oda hozzá és adtam az arcára két puszit, amit ő is viszonzott.

-          Ha jól rakom össze a képet te vagy a nővérem barátjának a lánya.

-          Helyesbítek az egyik lánya. Dehogy megértsd elmagyarázom. – Megfordultam és az anyámra meg Tomra mutattam. – Ő ott az anyám és akinek a szájában elvan merülve az a fiú akibe azt hittem szerelmes vagyok, de most épp gyűlölöm. A nővérem pedig a te nővéred volt barátjába szerelmes. Remélem nem őt hozza magával mert abból botrány lesz.

-          Oh, my good !  Milyen családba kerültem? – vágott rémült képet.

-          Nem is tudd milyen rosszba. Gyere felhívom a nővéremet, hogy mikor érnek már ide. – indultam a mosdó felé, de nem követett. – Jössz már?

-          Itt nem kéne azt amit a repülőn. – mosolygott kajánul.

-          Telefonálni szeretnék csak. – forgattam meg a szemeimet. – Na gyere. – ragadtam meg a kezét és húztam magammal.

Amint beléptünk bezártam az ajtót és tárcsázni kezdtem. Pár csörgés után Regi fel is vette szerencsére.

-          Hol vagy már?- kérdeztem tőle kétségbe esetten.

-          Nemsokára ott vagyok. – válaszolta, kicsit megnyugodtam, de a dühöm nem enyhült.

-          Nem fogod elhinni. Apánknak új barátnője van. – mondtam, hogy egy kicsit felkészüljön a legrosszabbakra.

-          Majd megbeszéljük.

-          Oké. Nemsokára. - helyeseltem

-          Szia!

Ezzel letettük. Oda fordultam Kevin felé.

-          Na, mindjárt itt vannak. Szerencsére. – mosolyodtam el. Már viccesnek tartottam azt, ami itt történik. Anyám és apám ilyenek. Milyen leszek én? Bele se merek gondolni.

-          Menni kéne, mert még félre értik, hogy együtt vagyunk. – kúszott az a kaján vigyor az arcára.

-          Lehetne egy kérésem? – nyílalt belém a felismerés.

-          Persze.

-          Eljátszanád velem, hogy egy pár vagyunk? – tudom nem szép dolog, de Tomot féltékennyé akarom tenni, ez pedig csak így sikerülhet.

Anyámmal pedig, hogy milyet fogok veszekedni.. És Regina apámmal. Ez békítő vacsora? Minden lesz belőle csak béke nem.

-          Még jó, hogy AnnaLynne rosszul lesz. – egyezett bele.

-          Akkor add a kezedet. – nyújtottam felé a kezem ő pedig összekulcsolta azokat. Így mentünk az ebédlőbe. Amikor oda értünk Tom már nem volt anyám szájában viszont a megdöbbentség az arcán eléggé nagy volt. Persze nem foglalkoztam vele. Ha ő így akkor én is így. Kevin kihúzta nekem a széket én pedig leültem. Ő mellettem foglalt helyet. Velem szemben Tom ült. A másik oldalamon még két üres hely volt Reginának és a kísérőjének. Apám és a boszorkány Kevin másik oldalán ültek.

-          Szia Liza kicsim! – köszönt anyám. Na hozzá lesz még egy pár keresetlen szavam. De mindegy vele most nem foglalkozok. Tom kikészítése a cél. Ezt kell szem előtt tartanom.

-          Szia Anya! – hangsúlyosan mondtam, hogy anya és közben mélyen Tom szemébe néztem. Amiben megbánást véltem felfedezni, de most ezzel nem akartam foglalkozni.

-          Szia Tom! – köszöntem neki is. Nehogy ki rekesztve érezze megát.

-          Szia! Ismerjük egymást? – próbált úgy tenni, mintha soha nem is találkoztunk volna.

-          Igen Tom Kaulitz ismerjük egymást! Tegnap a kocsidban amikor sexeltünk még ismertél! – ordítottam neki. És már mentem is oda hozzá akkora pofont adtam neki, hogy belesajdult a kezem. Persze ezt már ő sem hagyta szó nélkül. Felállt megragadta a kezemet és elkezdet neki tolni a falnak. Amikor oda értünk a fülemhez hajolt és bele suttogott, de nem értettem, hogy mit mond csak az éreztem, hogy lesmárolt. Persze azonnal ellöktem őt magamtól, és még egy pofon csattant az arcán. Ekkor Kevin is megérkezett és leszedtem rólam Tomot és behúzott neki. Én elkezdtem kirohanni. Anyám Tommal foglalkozott. Apám és a Boszorkány megdöbbenve rohantak utánam Kevinnel együtt.

-          Hallottam, hogy csapódott egy kocsiajtó. Regi, ments meg! – kérleltem könnyes szemekkel Regit.

-          Oké-oké. – sietett oda hozzám.

-          Kellan?- hitetlenkedtem. Amikor úgy érzem rosszabb nem lesz, akkor mindig egyre rosszabb lesz a helyzet. – Te is jó kísérőt hoztál magaddal…

-          Regina, kislányom!- jött ki apám. – Gyertek be!

Együtt bementünk. A többiek az asztalnál ültek. Tomnak igaz felszakadt egy kicsit a szája, de nem lett semmi komolyabb baja.

-          Regina, ő itt a barátnőm…- mondta apám Reginek. Talán nem kellet volna, mert amikor meglátták egymást…

-          AnnaLynne?- Kellan teljesen megdöbbent.

-          Ugye milyen szép? Azt mondta dobja helyettem azt a pancsert, akivel eddig járt. – apám soha nem tudott időzíteni, na de ez volt a csúcs.

Kellannak se kellett több, akkorát behúzott apámnak. De én ezt már nem bírtam tovább nézni. A könnyeim marták a szememet. Karon ragadtam Kevint kihúztam onnan a kezébe adtam a kocsi kulcsomat.

-          Kérlek, vigyél haza. – kértem meg.

 Válasz nélkül felemelt a karjaiba és beültette a kocsiba. Ő beült a másik oldalra és el is indultunk haza. Amikor oda értünk kivett a kocsiból, mert én már elaludtam. Bevitt és lefektette aludni. Levette rólam a ruhámat, betakart és befeküdt mellém aludni.

Reggel a telefon csörgésére ébredtem. De bárcsak ne ébredtem volna fel.

-          Igen? – szóltam bele

-          Elizabeth Schwarzot keresem a városi kórházból. –

-          Én vagyok. – nyögtem ki. Annyira megijedtem. Engem kórházból? Közben Kevin kezdett ébredezni mellettem. Ez nem volt meglepő, gondoltam, hogy itt marad.

-          Nem rég hozták be a kórházunkba a…………….

9. fejezet (Elizabeth)

Reggel fél tíz. Igaz nyolcra kellet volna mennem, dolgozni, de nekem az nagyon korán volt. A levélben apám azt írta lehetőleg, ne késsek, de ez ugyebár lehetetlen számomra. Első nap. Nem lesz semmi bajom. Főképp, hogy apám is itt lesz. Leparkoltam a földalatti parkolóba, kezembe fogtam a kávémat és elindultam a bejárat felé. Fogalmam nem volt arról, hogy merre kell mennem ezért a titkárnővel beszéltem.

·         Jó reggelt! Elizabeth Schwarz vagyok, és Jürgen Schwarzot keresem.

·         Jó reggelt! Nyolcra vártuk magát. Jürgen szerény véleményem szerint nagyon ideges lesz. – gúnyolódott rajtam a recepciós lány.

·         Jaj drágám. Ki engedte meg neked, hogy ilyen hangnemben beszélj velem? – háborogtam. De nem tudtam befejezni, mert félbeszakítottak.

·         Elizabeth! Azt hittem el se jössz. – jött velem szembe az apám. –Írtam, hogy ne késs.

·         Szia, Apa. – szándékosan mondtam hangosabban, hogy apa. – Tudod, hogy soha nem keltem korán és nem is most fogom el kezdeni. 

·         Tudom, ismerlek. – ránézett a titkárnőre. – Köszönöm Melinda, hogy fogadta a lányomat.

·         Igazán nincs mit. – ez mi ez? Most komolyan így nyalja az apám seggét. Jézusom.

·         Gyere Liz mennyünk. – húzott el onnan apa. Így nem tudtam még beszólni. De nem is baj.

Apa benyitott egy terembe ahol már többen is ültek. David, Tom, Bill, Gustav, George.

·         Mi csoda Tom és Bill? – azt hiszem ezt hangosan kimondtam.

·         Liz? – csodálkoztak ők is rám, de csak viccből, hogy szívassanak.

·         Szia, Liz! Gondolom, mindenkit ismersz. – mutatott körbe David.

·         Igen ismerek mindenkit. – nyugtáztam.

·         Akkor én bemutatlak a srácoknak. Billel és Tommal találkoztál már. – nézett rám én pedig bólintottam. – Gustav és George ő itt Elizabeth Schwarz. Jürgen lánya. Mostantól velünk fog dolgozni.

·         Na nem ezt nem gondoltad komolyan. – néztem apámra és ráztam a fejemet.

·         Én mondtam ez egy játék.

·         Igen apa játék? Az is játék volt, amikor majdnem maghaltam? Az is csak egy játék volt mikor azt se tudtad, hogy mi létezünk Regivel?- háborogtam. Egyszerűen minden kitört belőlem. -Nem gondolod, hogy ezek után azt teszem, amit mondasz. Mikor elvonón voltam bejöttél látogatni? NEM! – ordítottam magamból kikelve. – Te sem hiszed, hogy mindezek után így lesz, ahogy te azt elképzeled. Nem vagyok a rongy bábud, hogy kedvedre cibálgathass ide-oda! – itt már a könnyeim is mardosták a szemem, de nem adtam fel még visszatartottam őket.

·         Ó, dehogynem! Mindened meg van és te ennyit nem vagy képes megtenni? Egy szánalmas kis ribanc vagy! – vágta a fejemhez.

·         Én vagyok szánalmas ribanc? Igazad van mindenem meg van. De az amire szükségem lenne nincs!

·         Mire lenne szükséged állandó sexpartnerre a helyett, hogy éjszakánként cserélgeted?

·         Nem apa képzeld, nem arra lenne szükségem! Hanem egy apára, aki foglalkozik velem, aki szeret! – már kicsordult a könnycsepp a szememből, de nem érdekelt. – Hol voltál mikor a saját véremben feküdtem az utcán? Hol? Amikor az első fogam esett ki? Mikor az első szavamat kimondtam? Hmm? Hol? Melyik kurvádat dugtad éppen? – Csend nem mondott semmit. – Mi van, erre nem tudsz mit mondani? Csak nem igazam van? De tudod mit nem is az, hogy velem nem foglalkoztál hanem Reginával sem!! – teljesen összetörve kiabáltam apámmal.

Tom felállt a kanapéról. Nem tudtam, hogy mit akar, de oda jött mellém. Kézen fogott és kivitt a helységből. Gondolkodás nélkül átöleltem. A könnyeim csak úgy folytak mint a tenger. Tom semmit nem tett csak szorosan ölelt magához és simogatta a hátamat. A hatalmas pólója perceken belül olyan volt mintha a mosógépből húzták volna ki. Hallottam, ahogyan nyílik mögöttem az ajtó.

·         Tom hagyd békén a lányomat. – üvöltőt rá az apám.

·         Maga nem normális. Nem látja, hogy mennyire rosszul van.

·         Hogy merészelsz így beszélni velem? – vonta kérdőre apám és közeledett felénk ökölbe szorított kezekkel. Tudtam, hogy mi következik. Ezért egy gyors mozdulattal arrébb löktem Tomot így az ütés engem ért.

·         Lizbeth!- szólt Tom. Segített felállnom mivel az ütéstől a földre rogytam. Tom elengedett majd oda lépett apámhoz és behúzott neki egyet. Apám nem túl szép szavakkal illette.

·         Te sem vagy különb a lányomnál…- apám be se fejezte, mert már kapta a második ütést Tomtól.

Nem törődött tovább apám szavaival. Csak elindult velem a kijárat felé. Kimentünk nem tudom merre, hogyan és hova mentünk. Annyit tudtam, hogy leültem, az agyam megállás nélkül járt. Úgy éreztem nem bírom nem fogom így bírni apám mellet. Tom lefékezett és félre állt.

·         Most szépen elmondasz mindent. – kért vagy parancsolt nem tudom, de elkezdtem beszélni. Még mindig sírtam, nem bírtam abban hagyni.

·         Tényleg kíváncsi vagy? – fordultam felé, bár nem sokat láttam a könnyeimtől. – Akkor elmondom. Reginát én egészen kicsi koromban ismertem meg. De nem úgy mint a testvéremet, hanem mint egy barátnőt. Apám tudta, hogy létezem, de próbálta tagadni. Én ezt nem bírtam és tettem nem túl jó dolgokat. Bár neki ebből nem származott kára. Csak nekem. Én egyedül voltam olyan hülye, hogy megtettem azt amitől annyira féltet mindenki. Akkor úgy éreztem, csak az-az egyetlen egy kiút az egész életből. Igen az élet elől menekültem. Amikor említettem, hogy elvonón voltam az a teljes igazság. Miután szószórós értelmében a sajátvérembe fagyva talált meg Regi és Anyukám onnantól csak oda mehettem. – kirázott a hideg az emlékektől az azzal kapcsolatos emlékektől. Tán még ma is kívánom a drogot. Sőt azt nem tudom nem kívánni, de erősnek kell lennem. Itt nem ronthatom el az életem. Ha már eddig bírtam.…- Remélem, innentől össze tudod tenni a kirakóst. – kifújtam a levegőt. – Nem gondoltad volna ugye? – kérdeztem mosolyogva, nem tudom, hogy honnan merítetem erőt hozzá, de sikerült.

·         Nem hiszem el. Ez, ez egyszerűen lehetetlen….  Mit tettél kicsi lány? – Tom teljesen sokkolva meredt ki a kocsi szélvédőjén.

·         Nem lehetetlen. – húztam a szám.

·         Liz. – csak ennyit mondott és át húzott az ölébe.

Nem kérdezett többet. Nem is mondott semmit csak ölelt és simogatott.

Tudom én, hogy ez a helyzet és szituáció nem a legalkalmasabb a sexre, de nagyon megkívántam Tomot. Ahogy az illata az orromba szállt, ahogy befúrtam a fejemet a mellkasába. Biztos voltam benne, hogy innen nincs vissza út.

Felé fordultam, felemeltem az állát és megcsókoltam. Eleinte csak csókolóztunk semmi vágy, semmi hűha. Egy idő után kezdtem megérezni, hogy mennyire lágyan érzékien csókol Tom. Mintha szerelemből tenné.  De az ugye nem lehet? Csak faltuk egymás száját, a piercinge hűtötte a számat már égtem a vágytól. Tom még mindig nem kezdett el tapizni ezért saját kézbe vettem a dolgokat. Szépen lassan benyúltam Tom pólója alá. Kitapogattam a kezemmel a kidolgozott hasát majd mindkét kezem megállapodott a mellkasán. Ahogy simogattam egyre forróban és hevesebben csókolt. Természetesen az ő keze is felfedezésre indult a testemen végre. Először csak a lábamat simogatta, annyira jól esett amit csinált. Azt hiszem kezdek beleszeretni Tomba.. de az nem lehet. Nem szabad beleszeretnem. Elhessegettem ezeket a borzalmas gondolatokat, hiszen ÉN nem lehet szerelmes. Ugye? 

Mini méterről mini méterre haladt a bugyim felé. Először kívülről később belűről simogatta a combomat. Majd bugyin keresztül simogatta az érzékeny pontomat. Ami kifejezetten tetszet, és egy nyögéssel jutalmaztam. Tény, Tom nagyon ért a nőkhöz, és figyel rájuk, legalábbis rám figyel. Talán, nem is olyan szörnyű? Mikre gondolok én…Nem szabad ilyenekre gondolnom, mert még a végén tényleg beleszeretek Tomba.

Megszabadítottam őt a pólójától és most már nem csak érezhettem a felsőtestét, hanem láthattam is. Nehezen, ugyan de sikerült elszakadnom az ajkaitól. Azoktól az érzéki ajkaktól. Elszakadtam tőle de már vissza is tapadtam rájuk. Annyira hívogatóak voltak, egyszerűen ellenállhatatlanok. Ha az utcán sétálna el így mellettem, biztosan megerőszakolnám.

Végig csókoltam a nyakát és haladtam egyre lejjebb. Semmijét nem hagytam ki. Egészen a bokszerének a vonaláig csókolgattam. Mikor oda értem végig húztam az ujjamat a bokszere végződésénél. Eközben ő már félre húzta a bugyimat és úgy kényeztetet a kezével. Én kikapcsoltam az övét. Tom megemelte a csípőjét, amitől éreztem a férfiasságának keménységét. Így le tudtam tolni róla a nadrágjával együtt a bokszerét is. De nem hagyta, hogy én foglalkozzak vele, ő akart irányítani. Nekem pedig nem igazán volt ellen vetésem. Élveztem a kényeztetését. Éreztem a szeretetét. Már, mint az nem lehet, ő nem szeret, na, jó ne gondolkozzunk ezen.

Letolta a ruhám és a melltartóm pántját majd egy ügyes mozdulattal megszabadított tőle. A melltartómat még nem vette le. Csak a vonalán körbe lehelte a mellemet apró puszikkal. Egy gyors mozdulattal kicsatolta és már repült is a hátsó ülésre. Amikor meglátta a melleimet csillogás költözött a szemébe. Mindkét kezével megfogta és csókolgatta. Annyira jól esett, hogy még fel is nyögtem. Már izzott a testem és magamban akartam érezni, de ő még mindig a melleimmel volt elfoglalva. Végre hagyta, hogy én is elvándoroljak a testén. Egészen pontosan csak egy része érdekelt a férfiassága. Már teljesen kemény volt. A kezembe vettem magmarkoltam és úgy húzogattam az ujjaimat szépen lassan le, föl, le föl.

·         Ahh ne csináld. – nyögte Tom és megfogta a kezemet.

·         Miért? – kacérkodtam.

·         Mert most én, akarlak kényeztetni. – világosított fel.

És egy lágy vággyal teli csókkal elhallgatatott. Simogatta már egy ideje, amikor megéreztem magamban egy ujját. Nem tudom, hogy a meglepetéstől vagy az élvezettől nyögtem fel olyan hangosan, de még a dudára is rá dőltem és az is szólt egy nagyot. Nem sokkal később már két ujja mozgott bennem. De én ezzel nem elégedtem meg. Nekem ennyi nem volt elég. Közelebb akartam érezni őt magamhoz még közelebb.

Pár perc múlva én már teljesen kész voltam. Fogtam és megmarkoltam a hátát és még karmolásztam is. Vette a célzást és rögtön kiszedte belőlem az ujjait és belém hatolt.

·         Ahh Tom ez nagyon jó. Igen ahh … - nem tudtam rendesen beszélni csak nyögdécseltem.

·         Pssszzt!  Élvezd a pillantott.

Elképesztő, hogy mennyire jó érzés Tommal csinálni. Először szépen lassan mozgott bennem. Fokozatosan gyorsított. És éppen mikor mindketten a csúcsra értünk volna lassított. Majd újra gyorsított. De itt már nem volt megállás. Mindketten egyszerre éltük át a gyönyört. Ahogy minden porcikámat átjárja a jól eső borzongás, ahogy ő még mindig bennem van.

·         Aszta ez nagyon jó volt. – lihegte elfúló hangon Tom.

·         Neked? Nekem volt jó. Ennyire még soha sem volt jó. Köszönöm. – ezzel oda hajoltam hozzá és megcsókoltam.

Kimásztam Tom öléből hátranyúltam a ruháimért és gyorsan mindent magamra kapkodtam. Tom is hasonlóan cselekedett, de amikor a pólójába bujt bele valaki kopogott az ablakon. Tom leengedte az ablakot és egy rendőr tekintett be rajta.

·         Elnézést uram itt nem lehet megállni. – szólt ránk a rendőr. – Viszont a műsort köszönjük szépen. – célzott az előbb történt sexünkre.

·         Sajnálom, de ki kellet elégíteni a feleségemet – válaszolt Tom. És rátette a kezét a combomra.

·         Semmi baj. De legközelebb, ha kérhetem, ezt otthon tegyék.

·         Persze uram. – mosolyogtam a rendőrre. – Akkor, ha nem bánná mi mennénk is.

·         Menjenek csak. – engedet el minket.

És gyorsan a pólójába bujt bekötötte magát és el is hajtott.

·         A feleséged mi? – húztam fel a szemöldökömet.

·         Mondanom kellet valamit. Még se mondhattam az igazat. Mit gondolt volna rólunk. – mentegetőzött Tom.

·         Téged mióta érdekel, hogy mások mit gondolnak.

·         Most óta gondolom. – zárta rövidre a témát.

Úgy érzem, hogy beleszerettem Tomba.. Ez pedig nem jelent jót. Legutoljára amikor szerelmes voltam is rossz vége lett kétlem, hogy ennek annyira jó vége lenne..

Nem is beszéltünk többet engem annyira kifárasztott az apámmal való veszekedés, a sírás és a sex Tommal, hogy elaludtam még a kocsiban…

*Tom szemszöge*

Hiába volt olyan ártatlan miközben aludt, a szemiből mégis könnycseppek gördültek le. Nem tudom, miért törődök vele. Hiszen amit akartam megkaptam innentől kezdve… De mégis vigyázni szeretnék rá. Annyira szép, azt hiszem szeretem. De jézus felejtsük el, ő is csak egy lány. Semmi több. Tom verd ki a fejedből!

 Mégis megvédeni szeretném őt mindentől. És még az apjához is lesz egy két keresetlen szavam. Azt hiszem jobb lesz, ha nem haza viszem Lisát, mert Jürgen biztosan ott keresné. Elviszem hozzánk, és majd ott kitalálunk valamit… a belső gondolkozásomat, a telefoncsörgésem szakította félbe.

·         Igen? – suttogtam Lisa nehogy felébredjen.

·         Bátyus hova a faszba tűntél? – ordított velem a telefon másik végéről Bill.

·         Neked is szia! Elhoztam Lisát, mert nagyon kivolt és az apja nem hagyta. Én pedig félte… már, mint, hogy nem akartam kidobni a kocsiból. – huh majdnem lebuktam. Ez pedig Bill előtt nem lett volna a legjobb.

·         Tom unom már a magán akcióidat! Felhívhattál volna! Vagy… – de belevágtam a szavába.

·         Bill légy szíves ne legyél, olyan, mint egy hisztis ribanc. – kértem szépen, mivel állandóan ez van.

·          Ha nem csinálnád, ezt mindig akkor én se lennék az! – ezzel kinyomta a telefont.

Természetesen megsértődött. Na, mindegy majd kibékülök vele.

Nem telt el pár perc és meg is érkeztünk. A kocsit leállítottam, Lisát pedig a karjaimba vettem, úgy vittem be a házba. Lefektettem az ágyamra és betakartam. Óvatosan, becsuktam az ajtót és lementem teát főzni.  Amint lefőtt a tea, töltöttem magamnak egy bögrébe és letelepedtem a kanapé szélére. Megkerestem az irányítót, persze rajta ültem. Amint megvolt bekapcsoltam. Néztem egy kicsit a tv-t. Nem sokkal később felmentem Lizhez. Még mindig mélyen aludt. Nem tudom mi vezért, de befeküdtem mellé át karoltam a derekát és pár perc múlva elaludtam is.

*Elizabeth szemszög*

Amikor felébredtem, éreztem egy puha kezet a derekam köré fonódni. Egy csodás illat töltötte be az orromat. Tudtam, hogy Tom az. Átfordultam a másik oldalamra a kezét óvatosan lefejtettem magamról és néztem a gyönyörű arcát. Csak egy kis ideig feküdtem így. Felkeltem kerestem egy papírt és írtam egy pár sort Tomnak, amiben mindent megköszöntem. Nem tudom, mikor találkozunk újra, de az lenne a legjobb, ha minél később, mert nem akarok beleszeretni. Nem is értem mit áltatatom itt magam. A vak is látja, hogy oda vagyok érte. Mi lesz így?

*Tom szemszöge*

 Amikor felébredtem egy kéz tapad az arcomhoz, amire rögtön kinyitottam a szemeimet. Nem Liz volt, azt érezném. Az illatát a bőrét. A cirógatását. Már most hiányzik…. De reménykedtem, hátha nem ismerem meg, de nem ő volt, hanem egy nő, akit nem is olyan régen fektettem meg. Na, ez így érdekes lesz. Az asztalon mikor felültem megláttam egy papírt amin Lizbeth megköszönt mindent és leírta ne idegeskedjek haza ment. Miért idegeskednék? Nem érdekel tovább a csaj megdöntöttem és kész. Legalábbis akkor így gondoltam.

·         Te mit keresel itt? – vontam kérdőre a nőt. Hogy is hívják? Öm passz.

·         Téged kereslek Tomci. Annyira régen beszéltünk. Másrészről pedig itt van Amerikába a lányom. Gondoltam meglátogatlak. Talán csinálhatnánk együtt valamit. – csábosan megnyalta a szája szélét.

De remélem, a továbbiakat nem kell leírnom minden jött magától. Egyáltalán nem volt jó a sex. Lizbethttel sokkal, de sokkal jobb volt. Azok a kéjes nyögések, amik elhagyták a száját a puha keze, ahogy a forró testemhez ért…………

8. fejezet (Elizabeth)

(Elizabeth szemszög)

Valaki puszilgatta a hasamat. De én még pihenni akartam ezért a hasamra feküdtem és próbáltam tovább aludni. Most már a hátamat halmozta el édes csókokkal.

- Hmmm ez nagyon jó csináld még. – élveztem. De várjunk csak, ha én egyedül vagyok itthon akkor ki…. Kinyitottam a szemeimet és egy vad idegen szobában találtam magamat. A fejemet oldalra fordítottam és Tomot véltem felfedezni a kényeztetőben.

- Te meg mit keresel itt? – vontam kérdőre

- Én itt lakom. – mosolygott rajtam.

- És mit keresek én itt, és ugye mi nem feküdtünk le? – húztam a számat, ahogy bele gondoltam, hogy mit tettem.

- Ide hoztalak mert nem voltál éppen a toppon a buli után. És hát mi ……- elkezdte piszkálgatni az ajak piercingjét miközben kajánul vigyorgott.

- Ne már. El se hiszem, hogy én egy ilyen….. – de félbeszakítottak.

- Tom jó lenne, ha felkelnél, már délután három van. – szólt Bill a bátyjának.

- Már fent vagyok. – erre Bill benyitott. A szemöldöke rögtön futó versenyt indított a haja vonaláig.

- Hogy kerülsz ide? – szegezte nekem a kérdését. De a válaszomat nem várta meg. - Persze te is olyan, vagy mint a többi lány! Csak egy éjszakára Tommal. – ordított rám.

- Bill most menny inkább ki. – kérte Tom.

- Nyugodj meg Tom. Itt hagylak a kurváddal! – fogta magát és kiviharzott a szobából. Nem gondolkoztam felkeltem és Bill után mentem. Nem jutott messze. A lépcsőn elkaptam és magam felé fordítottam.

- Én nem tudom, hogy lefeküdtem e Tommal, mert nem emlékszek. De nagylány vagyok Tom pedig felnőtt. Bill ez az ő és az én életem kérlek, ne szólj bele. – komolyan beszéltem, de belőle mégis kitört a nevetés.

- Most mi olyan vicces? – pufogtam

- Anya szült meztelenül állsz előttem. Szerinted ez nem eléggé vicces? – már szinte leesett a lépcsőn a röhögéstől.

- Nem tetszik, amit látsz? – sütöttem le kislányos a szemeimet.

- Nagyon tetszik. – nyugtatott meg. – Csak éppen kioktatsz, hogy milyen nagy vagy és…. – nem bírta befejezni, mert már fuldokolt a röhögéstől. Én rá hagytam. Bementem Tom szobájába, legalábbis gondolom, hogy az a szoba az övé volt. És magam köré tekertem a takarót.

- Elmondanád, hogy mi történt az este folyamán?

- Nem. Nem mondom el. – húzta az agyamat.

De én nagyon nem voltam most vevő erre fájt a fejem és igazából csak találgatni tudtam, hogy hol vagyok. Nem érdekelt semmi, fogtam magam ledöntöttem Tomot az ágyra és ráültem. A kezeit a feje mellet lefogtam és vártam a válaszát.

- Elmondod végre?

- Biztos, hogy nem. – és perverzen rám mosolygott.

- Mond el! – erősködtem.

- A-A. – mivel erősebb volt, mint én nem esett nehezére fordítani a helyzetén. Alig pislantottam egyet már alatta vergődtem, hogy kiszabadulhassak. – Nyugi Liz nem fog sikerülni. Elmesélek mindnet. – adta be a derekát. Mikor már eltaláltam a lábaimmal a férfiasságát. – Este kicsit többet ittál a kelleténél és mondtál rólam egy pár szép dolgot. – jézusom miket mondhattam. De ahogy elnéztem az elégedett arcát csakis jók lehettek. – Beszélgettünk és ittunk még többet, azt mondat, hogy vigyelek haza, de nem akartalak ezért ide hoztalak. És mielőtt még kiakadnál, közlöm nem feküdtünk le. Sajnos…. – már megint ez a kaján vigyor.

De igazából én miért is nem akarok lefeküdni vele. Hiszen kinézetre egy sexistenről van szó. És az izmos teste. Annyira kívánatos. Ahogyan a fonatai végig kígyóznak a mellkasán. A mámorító illata. Olyan illat, ami bekerül az orrodba, bevésődik az agyadba és feledhetetlen érzéseket kelt ez emberben. Biztosan nem véletlenül van olyan nagy híre a nők körében, mert semmit nem tud.

Az ajkai egyre közelebb kerültek hozzám. Míg a végén elérték a számat. Nem hagytam, hogy megcsókoljon csak egy apró puszit tudott nyomni a számra. De ő ennél többet akart, nem adta fel. Addig halmozta puszikkal a szám ameddig szabad utat nem adtam a nyelvének. Amint beférkőzött a számba, elkezdte keresni az én nyelvemet. Amit megis talált. Nagyon élveztem, a testem izzót a vágytól, de az ő hideg teste és piercingje hűtötte az egész lényem. Annyira kellemes érzés járta át mindenemet. Ahogyan egyre hevesebben csókolóztunk.

- Tom készülődnünk kell! David be akar mutatni nekünk valakit. – jött be Bill és szakított minket megint félbe.

Nagyon kínosan kezdtem érezni magam ezért csak lelöktem magamról Tomot felkaptam a ruháimat és megkerestem a fürdőszobát. Benyitottam, nem volt bent senki sem ezért én bezárkóztam magamra kaptam a tegnapi ruháimat, pisiltem egyet és megmosakodtam. Kimenni nem akartam, ez már annyira gáz. Bármit csinálok, Tommal Bill mindig ránk nyit. Tegnap nem is foglalkozott velem. Engem most mégis érdekel a véleménye. Ugyan olyan gyönyörű csokoládébarna szemekkel tekint a világra, mint Tom. De ő mégis más. Érzem, hogy ő más. Ez csak egy álca, amit mindenkinek mutat, hogy kevésbé váljon sebezhetővé az emberek ellőtt. De én megakarom, őt igazán ismerni. Nehéz lesz szerintem, de én akkor is megcsinálom. És Tom? Biztos vagyok benne, hogy még lesz köztünk valami. Bár én nem szeretném. Lehetséges, hogy már késő és beleszerettem, bár nem akarok. Nem akarok kötődni még valakihez. Azzal csak minden nehezebb lesz. Minden megváltozik. Nem vagyok szerelmes belé az egyszer biztos. Hiszen nem ismerem. De ha nem is hosszú távú szerelmi kapcsolat lesz köztünk, akkor egy alkalmi sex partneri. Ezer százalék, hogy lesz. Egyszerűen vágyok minden érintésére. És arra is, hogy én érintsem meg őt. A simogatásaitól és az apróbb puszijaitól, csókjaitól szabályszerűen benedvesedek, és elönti az agyamat a vágy. Csak rá koncentrálok. és minél közelebb akarom érezni őt magamhoz. Na jó menjünk túl kell esnünk rajta. Kimentem a fürdőszobából be Tom-hoz. Már felöltözve várt rám.

- Én azt hiszem, most haza megyek. De előbb tudnál adni egy fájdalom csillapított? - kérdeztem

- Persze ameddig keresek, nyugodtan ülj le. – mutatott az ágyra.

Nem volt időm gondolkodni, mert már ott is volt egy pohár víz és egy gyógyszer társaságában.

- Köszönöm. – elvettem tőle a vizet és a gyógyszert. Olyan jó érzés volt hozzáérni a puha bőréhez és újra érezni azt a bódító illatot.

- Gyógyszert nem köszönünk. – kacsintott rám.

- Akkor nem köszi. – nevettem. – Figyelj, én most megyek. Csak még köszönök Billnek. – megfogtam a táskámat oda hajoltam hozzá és nyomtam egy puszit az arcára. Még utoljára magamba szívtam az illatát.

(Tom szemszöge)

Ez a lány az örültbe fog kergetni. Gyönyörű göndör fürtök. Formás gyönyörű nagy mellek, amihez egy hasonlóan jó popsi társul. A szemei gyönyörű csillogóak. És még az eszei is a helyén van. Ő kell nekem. Talán nem csak egy éjszakára. De annyira biztosan. Nem szokásom harcolni a nőkért. Hiszen mindegyik előttem térdel és arra vár, hogy végre magamévá tegyem. De érte harcolnom kell majd…….

( Elizabeth Szemszöge)

Bekopogtam Billhez, de semmi válasz. Gondoltam benyitok, pedig jobb lett volna, ha nem. Olyat láttam, amit nem kellet volna. Bill alatt éppen egy csaj nyögdécselt.

- És én vagyok a kurva? – ordítottam be nekik. - Hát bazdmeg Bill! – idegesen becsaptam az ajtót és elindultam hazafelé.

Nagyon ideges voltam. Éreztem, ahogyan az utolsó idegszálam is pattanásig feszül. Felemeltem a kezemet és leintettem egy taxit. Beszálltam, megadtam a címet és már indultunk. Nem gondolkoztam. Kizártam a külvilágot, nem akartam semmivel sem törődni. Egyszerűen nem akarom. Félek Tom-tol nagyon. Mi lesz, ha egyszer lefekszünk egymással? És ha Billel feküdnék le? Nem lehetek ennyire elkeseredve, hogy közöttük kelljen válogatnom. Sürgősen pasi terápiára van szükségem. Megérkeztünk kiszálltam a taxiból. Bementem a házba, de senkit nem találtam. Felmentem a szobámba ledobtam a ruháimat és lementem beültem a jakuzziba……………..

7. fejezet (Elizabeth szemszög)

Ott ültünk. De én már igazán kezdtem unni ezt az egészet
- Regi csináljunk zenét. – szóltam neki.
- Oké. De nincsen gitár. – jaj könyörgök. Úgy nézek én ki mint aki nem készült erre? Játszottam le magamban ezt a kérdést. Persze választ nem várva
- Én már jártam itt és eldugtam egyet. – világosítottam fel őket.
- Okos. – dicsért meg Regi.
Elővettem a gitáromat. Még egy kicsit hangoltam rajta és mehet is.
- Mit játsszak? - érdeklődtem
- A Paramore-tól a The Only Exception-t.
- Oké. – azt szeretem is.
Ahogyan hozzá értem a gitárhúrjaihoz valami elképesztően jó érzés kerített magába. Egy olyan érzés ami csak akkor fogott el amikor drogoztam. Ez is függőség volt nálam. Csukott szemmel bármit el tudtam játszani. Nemes egyszerűséggel a gitár rabja voltam.

,,When I was younger
I saw my daddy cry
And curse at the wind
He broke his own heart
And I watched
As he tried to reassemble it

And my momma swore that
She would never let herself forget
And that was the day that I promised
I'd never sing of love
If it does not exist

But darling,
You, are, the only exception
You, are, the only exception
You, are, the only exception
You, are, the only exception

Maybe I know, somewhere
Deep in my soul
That love never lasts
And we've got to find other ways
To make it alone
Keep a straight face

And I've always lived like this
Keeping a comfortable, distance
And up until now
I had sworn to myself that I'm
Content with loneliness

Because none of it was ever worth the risk

Well, You, are, the only exception
You, are, the only exception
You, are, the only exception
You, are, the only exception

I've got a tight grip on reality
But I can't
Let go of what's in front of me here
I know you're leaving
In the morning, when you wake up
Leave me with some kind of proof it's not a dream

Ohh---

You, are, the only exception
You, are, the only exception
You, are, the only exception
You, are, the only exception
You, are, the only exception
You, are, the only exception
You, are, the only exception
You, are, the only exception

And I'm on my way to believing
Oh, And I'm on my way to believing”

Amikor leemeltem a kezemet a gitárról olyan érzésem volt, mintha most keltem volna fel és leöntöttek egy vödör vízzel.

- Te aztán tudsz. – mondta Peter elismerően.
- Jaja, ez a kiscsaj nagyon tud. – dicsérte Bill.
- A gitár is jó volt. – na ha most Tom azt hiszi, hogy ennyivel levesz a lábaimról akkor nagyon tévedett.
- Hé, az ki ott?- kérdezte Kellan és felemelte a kezét amivel a fák közé mutatott.
- Nem tudom.
- Az a telefonja a kezében?
- Aha. – mondta Regi. – Fuss, ha kedves az életed. – na jó mindig is tudtuk, hogy van ami közös bennünk.
Azt hiszem meg van az első titkos rajongók.
- Ajjaj. – mondta vész jóslóan Regi.
- Ugyan már, ez csak egy videó, amin totál állatul énekelsz. Ezzel még híresek is lehetünk. – nyugtattam egy kicsit.
- Oké, akkor most egy Glee szám, de azt mindenki énekli. – oldotta ezzel is a hangulatát a nővérkém.
Kellan elővett pár üveg pezsgőt. Na, végre valaki aki tudja, hogy mi az a VMA utáni party.
- Öhm, én még sosem ittam. – szegénykém mindig is szent volt. Bár emiatt én csak büszke lehetek rá.
- Nem baj. Mindent el kell kezdeni. – bíztatta Kellan és a kezébe adta az egyik üveget. Na, szép mondhatom….
Mindannyian ittunk egy kicsit. Talán én többet, is mint kellet volna, mert éreztem, ahogyan megpördül velem az egész világ. Bill körbe fonta a kezét a derekam körül és így énekelt. Csodás hangja volt. Libabőrös lett tőle az egész testem. És csak énekelt…
,,Life is a mystery, everyone must stand alone
I hear you call my name
And it feels like home

When you call my name it's like a little prayer
I'm down on my knees, I wanna take you there
In the midnight hour, I can feel your power
Just like a prayer, you know I'll take you there

I hear your voice, it's like an angel sighing
I have no choice, I hear your voice
Feels like flying
I close my eyes, Oh God I think I'm falling
Out of the sky, I close my eyes
Heaven help me

When you call my name it's like a little prayer
I'm down on my knees, I wanna take you there
In the midnight hour, I can feel your power
Just like a prayer, you know I'll take you there

Like a child you whisper softly to me
You're in control just like a child
Now I'm dancing
It's like a dream, no end and no beginning
You're here with me, it's like a dream
Let the choir sing

When you call my name it's like a little prayer
I'm down on my knees, I wanna take you there
In the midnight hour, I can feel your power
Just like a prayer, you know I'll take you there

When you call my name it's like a little prayer
I'm down on my knees, I wanna take you there
In the midnight hour, I can feel your power
Just like a prayer, you know I'll take you there

Ohh
Ohh
Ohh
Ohh

Life is a mystery, everyone must stand alone
I hear you call my name
And it feels like home

Just like a prayer, your voice can take me there
Just like a muse to me, you are a mystery
Just like a dream, you are not what you seem
Just like a prayer, no choice your voice can take me there

Just like a prayer, I'll take you there
It's like a dream to me. Just like a prayer,
I'll take you there. It's like a dream to me.
Just like a prayer, I'll take you there
It's like a dream to me. Just like a prayer,
I'll take you there. It's like a dream to me.

Life is a mystery, everyone must stand alone
I hear you call my name
And it feels like home

Just like a prayer, your voice can take me there
Just like a muse to me, you are a mystery
Just like a dream, you are not what you seem
Just like a prayer, no choice your voice can take me there

Just like a prayer, your voice can take me there
Just like a dream, you are not what you seem
Just like a prayer, no choice your voice can take me there.”

Az ember azt hinné, hogy nem lehet két ilyen jó hang egy családban pedig Tomnak is elképesztő a hangja. Igaz mélyebb és férfiasabb de annyira jól kiegészítik egymást. Mintha a hangjuk ölelt volna és nem is ők. Mintha nem ők simogattak volna.
- Írtam egy számot, amihez kell gitárkíséret. – nézett rám Regi ezzel félbe szakítva az álmodozásomat.
- Az a hey na na-s?- kérdeztem
- Aha. Elénekeljük?
- Persze. – vágtam rá.
Kibújtam a fiúk öleléséből, a kezembe vettem a gitáromat és játszani kezdtem. Megint magával ragadott az érzés…

,, Hey nana hey nana
Hey nana hey nana
Hey nana hey nana
Hey nana hey hey

Hey nana hey nana
Hey nana hey nana
Hey nana hey nana
Hey nana hey hey

You eyes are like a blue sky, blue sky, blue
You're floating in the fountain, in the fountain of youth
I bet you have an ocean, secret little potion
I bet you have a lover who's as fine as you

Hey Mr. Love, Mr. Big Love, Big Love

Hey nana hey nana
Hey nana hey nana
Hey nana hey nana
Hey nana hey hey

I've got a little secret too, I've got a mad little crush on you
I wonder if you notice, wonder if you see
I wonder if you ever want to dance with me
We shall never talk about such things, such things

Hey nana hey nana
Hey nana hey nana
Hey nana hey nana
Hey nana hey hey

Hey nana hey nana
Hey nana hey nana
Hey nana hey nana
Hey nana hey hey

555-7172 now 555-7172
And oh, before you go, before you go
Let me just take one last glance love
Oh, before you go, before you go
Could you tell me what's my chance love

High, low
High,low
Somewhere in the middle find a good little soul

High, low
High, low
I can bat my eyes like a heidi-ho

I've got a twinkle in my eye
Come baby, come baby, dry my eyes
Are you gone to hold me, are you gone to see
Sweet daddy are you ever gone to marry me

Hey Mr. Love, Mr. Big Love, Big Love

Hey nana hey nana
Hey nana hey nana
Hey nana hey nana
Hey nana hey hey

Hey nana hey nana
Hey nana hey nana
Hey nana hey nana
Hey nana hey hey”

Kellan elmosolyodott.
- Ezt rólam írtad. – alapította meg Kellan.
- Hát, valami olyasmi. Amikor találkoztunk a parkban. – na most már minden világos. Vele találkozott a nővérem akkor is.
- Ez megtisztelő.
Regi leült Kellan mellé. Láttam, hogy már a fejébe szállt egy kicsit az alkohol. Nem volt semmi baja, de a mozgása kezdett szaggatottá válni. Az igazság az, hogy még mindig jobb színben volt mint én.
- Kezd későre járni. – mondta Peter. – Remélem, még találkozunk. Sziasztok. – köszönt el mindannyiunktól. És intett egyet a kezével.
- Lizbeth hazaviszlek. Jó? – nézett a szemeimbe Tom. Nem akartam elrontani Regi estéjét és nem is éreztem annyira jól magamat, hogy gyalog mennyek haza. Ezért nem volt mit tennem bele egyeztem.
- Aha. – válaszoltam eléggé komásan.
Bill is elköszönt és ment a barátnőjéhez.
- Van kedved átjönni?- kérdezte Kellan Regitől. Ha azt mered mondani, hogy nem én kitekerem, a nyakadat pillantást vettetem felé.
- Aha. – én is így gondoltam nyugtáztam magamban.
- Akkor gyere. – fogta kézen Kellan és elmentek.
Mi is hasonlóan cselekedtünk. Nem beszéltem Tommal. Fáradt voltam és zavarodott.
Billnek barátnője van. Mégis ahogy viselkedett velem…

*Tom szemszöge*

Nem akartam haza vinni Lizt. Nem akarom, hogy egyedül legyen. Fogalmam sincs minek nevezik ezt az emberek de érdekelt, hogy mi van vele. Szinte már mellettem ülve elaludt. Éppen csak a biztonsági öv tartott apró testét. Ezek a mellek. Annyira csodálatos, amikor hozzám préselődtek most itt vannak tőlem egy karnyújtásnyira, bármit tennék, úgyse emlékezne rá. Igaz imádom a nőket. A sexet még inkább, de nem fogom őt kihasználni.
Leállítottam a kocsit. Kiszálltam, kivettem a kocsiból Elizabethet is. És felmentem vele a szobámba. Lefektettem az ágyamra, lassan megszabadítottam minden ruhájától. Óvatosan lehúztam a bugyiját és kikapcsoltam a melltartóját, hogy eléggé megijedjen reggel, amikor fel kell. Attól függetlenül, hogy nem használom, ki még játszunk, hiszen ő mondta. Ráterítetem egy takarót, levettem a ruháimat és bebújtam mellé egy boxerben. Hátat fordítottam és hasonlóan cselekedve, mint ő elaludtam...