Reggel fáradtan keltem fel. Ma egész nap enyém a kávézó.
Tudtam, hogy ma nem gyűlik össze a Twilight cast. Kellan viszont lehet, hogy megint meglátogat.
Bekapcsoltam a gépem, hogy megnézzem a leveleim. A faxgép bekapcsolt.
Csodálatos – gondoltam – valószínűleg apánk szórakozik velünk. Elkezdtem olvasni.
Elizabeth: Sajnálom, hogy úgy viselkedtem veled. Jobban át kellett volna gondolnom, hogy mit mondok.
Regina: Sajnálom, ha kényelmetlenül érzed magad a munkahelyeden. Próbáltam olyan munkát találni neked, ami nem vesz el sokat a szabadidődből.
Lányok: Szeretném, ha ma este nyolckor ellátogatnátok hozzánk egy békítő vacsorára. Hozhattok magatokkal egy kísérőt. Remélem, eljöttök.
Üdv: Apátok!”
Első pillantásra egész kedvesnek tűnt, viszont volt valami gúny, ahogy a munkakeresést leírta. Legszívesebben széttéptem volna a lapot, de Lizbethnek is el kell olvasnia.
Felvettem egy farmer ruhát, ami a térdem fölé ért.
A hajamat lófarokba fogtam és kezemben a faxszal átmentem Lizbeth szobájába.
Tegnap későn jött haza, így nem találkoztunk. Most is mélyen aludt.
Letettem az asztalára a lapot, majd kimentem.
Gyorsan felkaptam a táskám és megfogtam a slusszkulcsot és már indultam is el.
Már akkor tudtam, hogy nem lesznek sokan és, hogy Kellan bent vár.
Az ajtó fölött lévő csengő jelezte, hogy beléptem a helyiségbe.
- Hello!
- Szia!- köszöntem én is neki.
Letettem a táskám és odamentem Kellanhoz.
- Ma nem lesznek sokan. – állapította meg.
- Jaja, szerintem apám keze van a dologban.
- Honnan veszed?
- Kaptam egy faxot. Békítő vacsora lesz náluk és meg vagyunk hívva.
- Nem vagy valami lelkes. – mondta nevetve.
- Semmi kedvem elmenni.
- Egyszer találkozol apáddal, ne halazd el!
- Rendben, de akkor gyere velem.
- Nem mehetek.
- De! Vihetek kísérőt.
- Elmegyek veled, ha… - a perverz fény megcsillant a szemében.
Megfogta a kezem.
- Kellan, ezt már egyszer tisztáztuk.
- Akkor…
Az igazat megvallva függtem Kellan közelségétől. Szerettem volna vele együtt lenni.
Felálltam és kitettem a ,,Zárva” táblát.
- De hisz most nyitottál… - Kellan szemei felcsillantak.
Leültem az ölébe és egyik kezét a mellemre helyeztem.
- Ha érted a célzást, akkor gyere hátra. – súgtam kéjesen a fülébe.
Hátramentem.
Rossz érzés futott végig a hátamon. Prostinak éreztem magam, aki pénzért szexel. De én még csak pénzt sem kérek érte, mivel én egyetlen híres emberrel szexeltem.
Kellan tökéletes volt, de elérhetetlen.
Pólóját út közben eldobta, így meztelen (kigyúrt, isteni) felsőtesttel lépett elém.
- Mi bánt?- megfogta a kezem és felsőtestére helyezte.
- Rossznak érzem magam.
- Regi, nem akarom, hogy egyéjszakás kaland legyen a miénk.
Mielőtt bármit mondhattam volna Kellan egy csókkal befogta a szám.
Kezével végig simított a lábamon, majd lassan felhúzta a ruhám. Csókunkat csak akkor szakítottuk meg, amikor levette a ruhám.
Kezeim meredező férfiasságára tévedt.
(Kellan szemszög)
Először kezével kényeztetett, majd kibontotta az övem és lecsúsztatta nadrágomat a bokszeremmel együtt. Szájába vette büszkeségem és lassan kényeztette. Közben én sem tétlenkedtem. Kikapcsoltam a melltartóját és kezemmel kényeztettem.
Mikor felállt megfogtam a fenekénél fogva és mellbimbóját a számba vettem.
Elégedett nyögések hagyták el a száját.
(Regina szemszög)
Nem bírtam tovább, mikor már három ujját magamban éreztem.
- Kellan! – sikítottam fel.
Kíméletlenül belém hatolt. Felsikoltottam, amikor elért a gyönyör csúcspontja…
Miután kipihegtük magunkat, gyorsan felöltöztünk és rendbe tettük magunk.
- Eszméletlenül jó vagy. – mondta Kellan.
- Te sem panaszkodhatsz.
- Indulhatunk?- kérdezte.
- Persze. – ránéztem az órámra, fél kilenc. – A francba! Már fél kilenc.
- Sokáig voltunk együtt. – mosolygott Kellan.
Kellan vezetett, mert én túl ideges voltam. Sorjában kaptuk a piros lámpákat.
- Valaki nem akarja, hogy menjünk. – mondta nevetve.
Megcsörrent a telefonom.
- Hol vagy már?- hallottam meg Lizbeth Hangját.
- Nemsokára ott vagyok.
- Nem fogod elhinni. Apánknak új barátnője van.
- Majd megbeszéljük.
- Oké. Nemsokára.
- Szia!
Kellan megállította a kocsit. Lehúzta az ablakot. Egy rendőr nézett vissza ránk.
- Jó estét! Jogosítványt és forgalmit kérek.
- Szívem ide adnád a forgalmit?- kérdezte Kellan.
- Persze.
Hátranyúltam a táskámért. Kutattam. Végül megtaláltam.
- Tessék!
- Köszönöm.
- Hogy lehet az, hogy magánál van a jogsi és magánál a forgalmi?
- Tudja ezt az autót még nem kaptam meg, de szerencsére kifogtam egy olyan lányt, akinek megesik rajtam a szíve.
- És addig az asszony vezeti a kocsit?
- Majd váltogatjuk. Beleszerettem ebbe az autóba. – mondtam.
- Nők!
- Uram, mehetnek ez csak egy rutin ellenőrzés volt, de maguk jókedvre derítettek.
- Hát akkor további jó szórakozást. – mondta Kellan.
- Maguknak is.
Visszakaptuk a papírokat és tovább hajtottunk.
- Apámnak új barátnője van. Valószínűleg vele jár négy hónapja, most voltak valami szigeten.
- Sok sikert neki. Megérkeztünk.
Kiszálltunk az autóból. Kellanba karoltam.
- Hallottam, hogy csapódott egy kocsiajtó. Regi, ments meg!. Kérlelt Lizbeth.
- Oké-oké.
- Kellan?- elhúzta a száját. – Te is jó kísérőt hoztál magaddal…
- Regina, kislányom!- jött ki apám. – Gyertek be!
Beléptünk az ebédlőbe. Meleg hangulat áradt a kis helyiségből.
Az asztalnál Lizbeth anyja, Tom, egy ismeretlen fiú és… AnnaLynne ült.
A döbbenet kiült az arcára.
Apám már mellett állt.
- Regina, ő itt a barátnőm…
- AnnaLynne?- Kellan kiakadt.
- Ugye milyen szép? Azt mondta dobja helyettem azt a pancsert, akivel eddig járt.
Kellan közelebb lépett apánkhoz és ököllel bevert neki egyet.
Apám visszaütött és tudtam a békítő vacsora nagyon jól fog sikerülni már, ha lesz kiknek kibékülniük.
Szegény Kellan most csalódott és dühös.
