2010. december 16., csütörtök

5. fejezet (Regina szemszög)

Csajos nap

Kicsit később keltem, de még mindig előbb, mint Lizbeth. Tegnap az nagyon jó volt. Gyors felöltöztem, majd lementem. Csináltam kávét. A forró ital, finoman égette a torkom.
-          Jó reggelt! – hajolt oda hozzám és nyomott az arcomra két nagy cuppanós puszit.
-          Neked is! – viszonoztam – Hova megyünk? – érdeklődtem tágra nyílt szemekkel.
-          Nem mondom meg. – azt hitte, hogy nem látom azt a lapot, amit a kezében szorongat.
-          Akkor állok elébe a tervednek. Annyira nem lehet rossz. Főképp, hogy a papíron egy csajos napnak a tervét írtad. – nevettem rajta.
-          Na jó én feladom. Így szerezzen neked az ember meglepetést. – duzzogva elindult a kijárat felé.
A kocsiba ültünk és elindultunk…

-          Na és ez tetszik? – mutattam neki egy ruhát.
-          Nem, nem vagyok hajlandó rózsaszín olcsó ribancnak öltözni egy díjátadó gálán.  - És különben is azt veszel, amit csak akarsz. Majd később megmutatjuk egymásnak. – folytatta.
Kimentem a mosdóba.
-          Na én megvagyok. Akár mehetünk is tovább.
-          Oké, akkor jöjjön a nap első fény pontja. – jelent meg a perverz mosoly az arcán, kicsit megijedtem.
-          Húh én már félek. – nevetettem, ahogy láttam a az egyre szélesedő mosolyát.
-          Semmi szükség rá. – nyugtatott meg. Meglátott a fehérnemű boltot, hátranyúlt meg ragadta a kezem és húzott befelé a boltba.
-          Na ezt próbáld fel. – fogtam a kezemben egy piros, fehér szőrös mikulás fehérneműt.
-          Te sem gondolod komolyan?! – a szemöldöke felszaladt a homloka közepére a szemeim pedig kitágultak.
-          Ó, dehogynem! Halálosan komolyan gondolom! – nyomtam a kezébe.
-          Jó akkor te pedig ezt. – fordult oldalra és leakasztott egy fekete, piros csipkés fehérnemű szettet.
-          Tökéletes ez még tetszik is. – jelent meg az ördögi vigyor az arcomon.  
-          Na ez nem jött össze. – pufogott.
-          Nem ám. Ha felpróbáltad fotózd le. Kíváncsi vagyok. – nevettem el magam.
-          Jó, de akkor te is. – hátat fordított nekem és bement egy öltöző fülkébe.
Én is követtem a példáját.
Levetkőztem és felvettem azt a fehérneműt, amit Lizbeth adott a kezembe. Sosem hordtam csipkés fehérneműt, mert nem volt kedvem, de ez a darab nagyon tetszett. Fordultam egyet-kettőt, majd lefotóztam magam.
Gyorsan visszavettem a ruhámat. Megnéztem még magam a tükörbe és eligazítottam a hajam. Kinéztem a függönyön keresztül és láttam, ahogy Lizbeth kilöki a próbafülkéből Tom Kaulitz-ot. Ezen egy jót mosolyogtam.

Szia Regi! Bocsi, de én kijöttem, mert akadt egy kis incidensem az édességesnél várlak puszii Liz”

Kaptam közvetlenül utána egy SMS-t.
Kezembe a csipkés csodával mentem a pénztárhoz.
-          Jó napot!- köszöntem.
-          Jó napot! Csak ez lesz?
-          Igen.
Fizettem, majd kiindultam az üzletből.
Ránéztem az órámra és megijedtem, hogy már ennyi ideje itt vagyunk. Lizbteh, pedig már biztos régóta vár rám.
Valaki belém jött.
-          Hé, nem nézel a szemed elé?- kérdezte idegesen a férfi.
-          Én nem figyelek? Maga jött belém. – keltem ki magamból én is.
Egymás szemébe néztünk és elnevettük magunkat.
-          Mi állandóan összefutunk. – mondta nevetve Kellan.
-          De hova sietsz ennyire?
-          Kellan, bántotta magát ez a lány? Maga meg, kisasszony, jobb lenne, ha nem menne Kellan Lutz közelébe. – találtam szembe magam egy magas, izmos testőrrel.
-          Öh… - értelmes szó volt tőlem.
-          Nem hallotta? Takarodjon innét. – mondta egy másik testőr.
Kellan karon ragadott és elkezdtünk futni.
A testőrök meg utánunk…
Befutottunk egy elválasztó fal mögé. Kellan a számra tette a kezét.
A testőrök elszaladtak mellettünk.
-          Ez… - mondtam nevetve.
-          Na szóval, gyere. Ebédeltél már valamit?
-          Nem, de előtte írok egy SMS-t.
-          Oké.
Előkaptam a telefonom és elkezdtem bepötyögni a szavakat…

„Szia Lizbeth! Én, még maradok, egy kicsit el kell intéznem valamit. De te nyugodtan menj haza. Szeretlek puszi Regina”

Kellan kézen fogott és lementünk az éttermekhez.
-          Te nem félsz, hogy egy paparazzi lefotóz és egy újságban mindenféle dolgokat írnak rólunk és AnnaLynne meg…
-          Nem. Jól érzem magam veled. És AnnaLynne amúgy sincs itt.
-          Aha…
-          Ki tudom magyarázni. Hidd el.
Leültünk egy asztalhoz.
-          Mit kérsz?- kérdezte Kellan és felállt.
-          Egy szelet Hawaii pizzát.
-          Oké, mindjárt hozom. És üdítőt?
-          Cola.
-          Oké.
Kellan gyorsan visszaért.
Ugyanazt ette, mint én.
A testőrök megtaláltak minket.
-          Maga, mit képzel? Meghívatja magát Kellan Lutz-cal? Nem szégyelli magát? Az összes egy éhenkórász. – mondta az egyik nem túlságosan kedves stílusban.
-          Bocsánat. Én nem hívattam meg magam. Az úr ajánlotta fel, de vissza fogom fizetni. És nem vagyok éhenkórász. Maga viszont egy bunkó állat. – mondtam és felálltam.
-          Ezt nem kellett volna kislány. – mondta és megfogta a csuklóm.
Tanultam harcolni. Egy gyors mozdulattal kivettem a kezem az őréből és az őr kezét fogtam hátra.
-          Na szóval, én nem vagyok éhenkórász. – tagoltam neki. – Megértettük egymást?
-          Meg. – mondta dühösen az őr.
-          Regi, ez ügyes volt. – dicsért meg Kellan.
Felkapta a cuccom. Belékaroltam és elhagytuk az étkezőt. Az őrök tisztes távolságból követtek minket.
Beültünk egy édességboltba.
-          Szereted az édességet?- kérdezte Kellan.
-          Aha. Nagyon szeretem.
-          Én is. Jól elintézted Benjamint.
-          Benjamin?
-          Úgy hívják. Tanultál küzdősportot?
-          Aha.
-          Nagyon jól csináltad. Lehetnél te az testőröm. – nyalta meg a szája szélét.
Én a testőre… Milyen értelemben? Védeném én a testét.
-          Nagyon csábító állás, de apám fogja kitalálni, hogy mi legyen a munkám. – húztam el a szám.
-          Kár…
Még ettünk, jó sok csokit. Kaptam egy puszit, majd elment.
Én is hazamentem. Felmentem a szobámba. Kivettem a fehérneműt, majd betettem a gardróbom egyik eldugott részébe. A szatyorba volt még egy levél. Kibontottam.

,,Kedves Regina!
Amikor ezt a levelet írom, csak reménykedem, hogy majd találkozunk. Tudod, mi mindig összefutunk. Jó volt tegnap a karácsonyfa…
Na szóval. Holnap találkozunk.
Szia!
K.L.”

Mosolyogva dőltem az ágyba, majd elaludtam. A levelet szorongattam a kezembe. Kellan Lutz illata volt. Annyira jó volt vele találkozni. Remélem holnap is összefutunk.

Nincsenek megjegyzések: