MTV VMA
(Egy héttel később)
Csörög, még mindig csörög, abba hagyta. Végre aludhatok tovább…. De nem már megint csörög. Nem igazán érdekelt, hogy ki volt az aki, felhívott ilyen korán legyenek tisztában azzal, hogy én még nem vagyok elérhető. Ezért csak kinyomtam a telefonomat, magamra vettem a köntösömet és elindultam le a lépcsőn. Regi éppen akkor érkezet le. De én már hátulról a menéséből tudtam, hogy mennyire ideges a mai MTV VMA miatt.
- Nyugi, nővérkém!- szóltam neki még komásan.
- Egyáltalán nem vagyok nyugodt. – fakadt ki.
- Csak nem az a titokzatos pasi?- kérdeztem nagy mosollyal az arcomon és töltöttem magamnak egy pohárba colát.
- És, ha de? Amúgy tegnap láttam ám. – és megvillantotta a társaságunkra jellemző perverz mosolyt.
- Az csak egy véletlen volt. – megköszörültem a torkom és próbáltam terelni a témát.
- Tom Kaulitz. Álmaid pasija. És te csak úgy kirúgod a fülékből? – vont kérdőre.
- Hehe, nagyon vicces. És te mit csináltál, míg távol voltam? – téma váltás sikeres.
- Ezt-azt. – nem adta be a derekát még mindig.
Nem is beszéltünk erről többet.
- Arra gondoltam, hogy megcsinálom a hajad az átadóra. – ajánlotta fel.
- Oké. Köszi. – nagyon hálás voltam neki, mert a hajam terén nem vagyok egy művész.
Mielőtt felvettem volna a ruhámat lementem a szaunához és egy fél órácskára beültem. Nagyon jó volt. Teljesen felfrissültnek éreztem magam. Ezek után még egy fél óra fürdés és teljes mértékig készen álltam az estére. Felmentem a szobámba és egy gyönyörű hosszú lila ruha várt. Vettem fel bugyit, melltartót és a csodálatos ruhát. Olyan volt mintha rám öntötték volna. Nem túl kirívó, de mégis van egy csillogása.
- Szia! – jött be Regi. Gyönyörű volt a ruhájában és a haja sem volt semmi.
- Már vártalak. – mondtam neki.
Először behullámosította a hajamat. Nekem úgyis tetszet de ő még tovább babrált vele. Tekergette ide-oda. Hullámcsatot rakott egyik oldalra, a másik oldalra is. Tűzögette össze vissza mire a végén egy gyönyörű hajkoronát kaptam. Még pár fulyás hajlakk a biztos tartásért és már mehettünk is.
Felvettem az ágyról az oda kikészített kistáskámat és indultunk is.
- Most az én autómmal megyünk. – jelentette ki Regi.
- Jó. – nekem csak egy fintor jelent meg az arcomon. Utálom, ha ő vezet. A kocsimat pedig imádom.
Beszálltunk Regi fekete Mercedes-ébe ő beindította a motort. De én még közbe szóltam.
- Akkor má’ kabriózzunk. – legalább ezt ha már nemén vezetek.
- Oké. – egyezet bele.
És ezzel együtt leengedte a tetőt.
Hamar oda értünk. A hajunk még a menet szél ellenére is tökéletesen állt szerencsére.
Kiszálltunk az autóból és egy cuki fiú elvitte a kocsit. Nem mondom nem nézett ki rosszul. Még hátulról sem.
Olyan érzésem volt mintha én is sztár lennék pedig csak egy meghívott. De mégis ugyan azt a csillogást éreztem, mint a többi híres ember. Regibe karoltam és így mentünk befelé. De egyszer csak a Kaulitz ikrek elszakítottak a nővérkémtől. Esküszöm, percről percre helyesebbek lesznek.
- Szia édes! – köszönte egyszerre
- Sziasztok fiúk! – nyomtam mindkettőjük arcára egy puszit. – A nevem Lizbeth Schwarz. És nem édes.
- Ha alattam fekszel úgy, hívlak, ahogy akarlak. – Súgta Tom a fülembe.
- Kimondta neked, hogy én valaha fekszek majd alattad? – próbáltam kihúzni a kezemet a karolásából, de nem engedte.
- Most komolyan játszani szeretnél velem? – kérdezte nagyképűen.
- Mért ne? Ha belegondolsz az élet is játék. Én meg élvezni szeretném. – végig vonult az arcomon a perverz mosolyom.
- Akkor nagyon rossz partnert választottál. – azt hiszi, hogy ezzel megfélemlít? Ahhoz korábban kell felkelnie.
Mögöttünk jöttek Regiék. Nem tudom, hogy kikkel volt de hallottam a beszélgetésüket.
- Arra gondoltam, hogy ez után az átadó után összeülhetnénk.
- Érdekes gondolat. –
- Ne úgy. És amúgy is, rossz az, aki rosszra gondol. – mondta a nővérkém.
- De hülye, aki nem. – szóltam hátra. Ezt nem lehetett kihagyni.
- Elizabeth Schwarz, ne szólj bele a nagyok dolgába. – mondta nevetve.
Hátrapillantottam, hogy megnézhessem, kik azok a nagyok. Megláttam Kallen Lutzot és Peter Facinellit. Akkor ezért nem mondta el, hogy ki is az a titokzatos idegen.
- Te. Jó. Isten. – nyögtem ki ezt a pár szót igen tagoltan.
- Megtudhatjuk mi is, hogy mi olyan érdekes?- kérdezte Kellan és Peter egyszerre.
- Semmi. Ugye nővérkém? – vettet rám Regi egy olyan pillantást amiből rögtön tudtam, hogy mit kell mondanom.
- Ugye. – válaszoltam.
Nem sokkal később megint elcsíptünk egy részletet Regi és a fiúk beszélgetéséből.
- És elárulod, hogy kik azok?- kérdezte Peter. Na ezt drága Reginám bebuktad. Nevettem, persze csak magamban. Nem vagyon önző, de hát a kár öröm a legszebb öröm.
- Igen. ABC sorrendbe mondom. – na lássuk mit eszeltél ki.
- Oké. – türelmetlenkedett Kallen.
- Hát, öhm… Carlisle és Emmett. – mit ne mondjak stílusos volt. Legalábbis ezt vártam.
- Hmm. Ez imponál. Hallod Peter, az elsőszámú rajongónk itt áll közöttünk.
- És milyen szép elsőszámú rajongó. – láttam, ahogyan elönti Regi arcát a pir.
- Ne már. Ez olyan kínos – emelte fel végre a fejét.
- És még szerény is. – mondta Peter csodálkozva.
- Na, jó ebből elég. Neked feleséged van és három gyereked. – mutatott Peterre. – Neked meg barátnőd van. – itt pedig Kellanra.
- Beletrafáltál. – vigyorgott Kallen – Szerintem jó ötlet az a kis haverkodjunk össze dolog.
- Örülök, hogy tetszik. – mosolygott most már Regi is.
- Nekem is tetszik. – mondta Peter.
- Nekünk is. – szólaltak meg egyszerre az ikrek.
- Tudod tesó, rám számíthatsz. – tettem én is hozzá magamat.
Éreztem, ahogyan Tom lelassít. Nem tudtam miért, de körbe néztem és megláttam a helyünket. Bill és Tom között ültem. Mondhatom csodás. Egy meleg és egy pasi aki a farka után megy. Jobb társaságom nem is lehetne. Ekkor megéreztem valakinek a kezét a combomon. Ezzel már csak annyi baj volt, hogy jobb oldalról éreztem. Tom pedig a bal oldalamon ült. Egy lehetséges ember maradt Bill. Na, jó lehet nem buzi. Láttam be, na de akkor is miért simogatja a combomat. Háborogtam, de csak magamba. Nem tudom miért, hiszen Billnek van barátnője, de ez engem akkor nem zavart. Rátettem a combomon pihenő kezére az enyémet és összekulcsoltam őket. Ellenkezést nem fedeztem fel a viselkedésében. Sőt még meg is szorította a kezemet. Így ültünk és vártunk. Keservesek lehettek ezek a percek minden jelöltnek. Ők lesznek-e az éppen felnyitott borítékban. Én biztosan nem bírnám ki. Lerágnám az összes körmömet idegességemben.
Peter és Kallen díjátadók és éppen ők következtek. Követtem őket a szememmel. De a tekinttetem mégis Regire vándorolt. Ő úgy bámulta Kallen-t, hogy éppen csak a nyála nem folyt ki, de szerintem magában már ezerszer levetkőztette.
- Te Kellan Lutzról álmodoztál?- kérdeztem persze csak halkan.
- Nem álmodoztam. – tagadta.
- Szerelmes vagy? – én pedig tovább faggattam.
- Nem. Csak tetszik az általa megformált karakter a Twilightban. – nem rossz kifogás csak épp engem nem tud vele át verni.
- Ha ugyanezt Peterről mondtad volna, talán még el is hiszem.
- Csak tetszik. Nem vagyok belé szerelemes. – még mindig azt hiszi, hogy nem látok át rajta.
- Tetszik? – folytattam.
- IGEN. – ekkor érkezett oda Kallen Regi mögé és meg köszörülte a torkát.
Én pedig visszavonulót fulytam az ikrekhez. Bill még mindig nem engedte el a kezemet. Engem egyáltalán nem zavart. Jó érzés volt, ahogy a puha mégis férfias kezében pihenhet az én apró kezem.
Vége lett a díjátadónak. Bill nagyon furcsán viselkedett. Amikor felálltunk elengedte a kezemet és megfogta a fenekemet. Ha Tom teszi, ugyan ezt kevésbé lepődök meg. Na de Bill. Akis szent, akinek annyira fontos a szerelem. Vagy talán mégsem… ezekkel a gondolatokkal indultam Tom után.
- Akkor partira fel. – mondta Kallen
- Igen. – láttam Regi szemében megcsillanni a vágyat. Na, a nővérem mit fog ma csinálni… egy két perverz kép ugrott be róla.
Kallen kézen fogta Regit. Ahogyan rá néztem, közel állt hozzá szerintem, hogy ott helyben orgazmusa legyen. Nézzük el neki. Még szűz…
Lassan haladtunk egyre közelebb egy pár kőpadhoz, ami egy körben volt elhelyezve. Leültünk és már indulhatott is a Party.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése