4. fejezet (Regina szemszög)

Szent este

Reggel, kora reggel van. Gyorsan felöltöztem és elszaladtam fenyőfát venni. Nem csak nekem jutott eszembe későn, hogy karácsony van.

-          Segíthetek?- kérdezte valaki a hátam mögül, mire én ugrottam egyet.

-          Ne ijessz meg!- mondtam dühösen.

Hátrafordultam. Kellan Lutz. Istenem.

-          Nem állt szándékomban.

-          Semmi baj.

-          Most veszed meg a karácsonyfát? Nincs egy kicsit korán ahhoz?

-          Elfelejtettem, hogy ma van karácsony és este úgy döntöttem, hogy megveszem, még mielőtt Lizbeth felébred.

-          Lizbeth? Féltestvér, ha jól sejtem.

-          Jól sejted.

-          Segítsek?

-          Aha.

Megvettem a legszebb fát. Kellan segített hazavinni, majd felállítani.

-          Igazán szép ház. – mondta.

-          Köszi. Apánknak semmi sem drága.

-          Szóval apuci a közös.

-          Aha.

-          Nevet!

-          Jürgen Schwarz. – rántottam meg a vállam.

-          Ááá. Bill Condon uncsitesója.

Elkezdtem nevetni.

Hallottam, ahogy Lizbeth jön le a lépcsőn. Aztán koppanás. Kituszkoltam Kellant a hátsó bejáraton és odamentem Lizbethez.

Nevetnem kellett rajta. Megbotlott.

-          Kuss! Most keltem… ez per pillanat egyáltalán nem vicces! –háborgott. Majd szépen lassan felkelt.

-          Jaj, hugi! Neked sosem ment a reggeli mozgás. Hozok kávét.

-          Köszi. – végig feküdt a kanapén.

-          Már itt is vagyok. - vittem be a kávéját.

-          Örök hálám! Élet mentő vagy! – hálálkodott – Nem tudod, hogy mi volt az a nagy zaj? – kíváncsiskodott.

-          Nem. De én is arra keltem. – húztam el a szám, mintha nem tudnám, hogy valószínűleg a fa felborulását hallotta meg, bár előtte én is hallottam egy két kopácsolást, de nem foglalkoztam vele. . – Na idd meg a kávéd, öltözz fel  és mennyünk mert még sok dolgunk van ma.

-          Jó, jó már el is indultam. – elindult a lépcsőn.

Én gyorsan felszaladtam és felöltöztem. A hajamat kihúztam. Megágyaztam, majd elindultam le.

/Egy órával később/

-          Azt hittem, hogy már soha nem leszel készen .- húztam.

-          Ha-ha-ha. Na megyünk vagy még egy kicsit szívatsz? – kérdezte gúnyolódva.

-          Nem, nem szívatlak csak mennyünk már. – mondtam és kiindultam.

Bezárta a házat, majd beszállt az autójába.

-          Az én szerelmem. – mondta.  – Hogy utaztál kicsikém? – beszélt az autóhoz.

-          Elhiszem, hogy örülsz. De már tizenegy óra van. Majd ha haza jöttünk szeretgeted, most mennyünk, már kérlek.

-          Jól van na. – húzta fel az orrát úgy mint aki megsértődött volna. – Ülj be. – fordult hozzám.

Nem szeretem, amikor ő vezet és azt sem, ahogyan vezet. Valamikor csigalassú, valamikor meg még levegőt se tudok venni. Bezzeg én…

Megérkeztünk az üzlethez.

-          Vásárlásra fel! – emelte fel a kezét. Majd mindketten elröhögtük magunkat.

-          Úgy gondoltam, hogy mivel nagyon sok minden kell két irányba megyünk. Írtam egy listát neked, meg magamnak. – mondtam büszkén.

-          Részemről oké. Akkor ha minden meg van írj egy üzit vagy fordítva. – nyomtott egy puszit az arcomra és én már el is indult.

Hajfesték

Smink készlet

Könyvek

Tojás

Elem

Füstölő

Kakaópor

Gyertya

Magazinok

Körömlakk

Elindultam, hogy mindent megvegyek. Végigmentem a játéksoron is. Mindig szerettem a pici autókat, amiket lehetett venni. Volt ott egy csomó és leragadtam. Nézegettem őket. Betettem egy fekete Mercedes CLK550-ös modellt. Jót nevettem rajta. Nagyon szép volt és hibátlan.

Gyorsan végig szaladtam az üzleten. Közben felhívtam az egyik legjibb éttermet, hogy szeretnék asztalt foglalni két személyre.

Kaptam egy üzenetet, hogy készen van, mire visszaírtam, hogy én is.

Találkoztunk a kocsinál.

Elindultunk a plázába.

/négy órával később/

-          Végre haza értünk! Én annyira elfáradtam, és még fenyőfát se vettünk. – siránkozott.

-          De vettünk fenyőfát. És én már fel is díszítettem. Reggel elugrottam érte. Tudtam, hogy úgy is tovább alszol. – mosolyogtam.

-          Akkor jó.

-          És még asztalfoglalásunk is van estére. – büszkélkedetem.

-          Tökéletes. És hány órára?

-          Nyolcra, terveztem, hogy ilyen későn fogunk végezni.

-          Na, te aztán mindenre felkészültél. Akkor mennyünk öltözzünk ár és induljunk.

Felmentünk a szobáinkba. Felvettem egy kék, koktél ruhát és begöndörítettem a hajam.

Lementem és vártam Lizbeth-et.

Egy gyönyörű ruhában volt.

Elindultunk az étterem felé.

Csak késő este értünk haza. Nagyon jól éreztük magunkat. Hullafáradtan dőltünk be az ágyba.