3. fejezet (Regina szemszög)

Titkos SMS

Magam sem tudtam, hogy most mit mondja, vagy mit illik mondani. Csak álltam némán és vártam, hogy mire? Fogalmam sincs. Mégsem csaphatok a közepébe, az milyen hülyén hangzana már: Hello! Bocs, hogy lekurváztalak, ott mindenki előtt. Nem szándékos volt, csak ideges voltam.

-          Szia…. – arcára egy mosolyt próbált erőltetni.

-          Szia! Én csak szeretnék……. –kezdtem, de Lizbeth félbeszakított

-          Mit szeretnél, hüm? Talán bocsánatot kérni, azért mert értelmetlenül megvádoltál? Vagy mit szeretnél? – Elkezdett ordítozni. Nem mondom, hogy nem érdemlem meg, de a könnycsepp a szemem sarkából már figyelte őt.

-          Lizbeth! Én…. Nagyon sajnálom, csak hirtelen felkaptam a vizet, és azt hittem, hogy hazudtál nekem. Bocsiiii. – öleltem meg nagyon szorosan és olyan gyorsan, hogy felborítottam.

Együtt feküdtünk a földön, de még mindig nem engedettem szabadul. Lizbeth halkan kuncogott. Majd egyre hangosabban, legurultam Lizbethről és én is vele nevettem, csak nevettünk és nevettünk egyre hangosabban. Kacagtunk és abba sem hagytuk. Már óriási fájdalmat kezdtem érezni a rekeszizmomban. Lizbeth lassan felült a kanapéra.

-          Drága egyetlen féltestvérem! Én az ég adta egy világon semmit nem tudtam rólad! – szabadkozott

-          Jaj, te kis butus. Gondolj, bele mennyire hasonlítunk és a nevünkről már nem is beszéljünk. Hiszen mindkettő Fekete vagy Schwarz. Ebből gondoltam, hogy te tudod. – borzoltam össze a haját.

-          Annyira boldog vagyok! – ábrándozott. – De úristen! Akkor mi tulajdonképpen együtt fogunk lakni! – láttam rajta, hogy még csak most esik le neki.  

-          Drága húgocskám erre is csak most jössz rá? – forgattam meg a szemeimet.

-          Nem te találkoztál ma Tom Kaulitzal. Ohh, ha láttad volna azt az autót. – kezdett bele lelkesen a történet apróbb részleteit. – Igazából őt nem is figyeltem meg… én hülye! – csapott a homlokoára.

-          Jaj, te sohasem változol. – mosolyogtam rám. – Én is találkoztam ám ma valakivel.

-          Naaa, mond el kivel! - pislogott aranyosan.

-          Nem!! Nem mondom el. Majd ha itt lesz az ideje.

-          Ismerlek, ilyenkor úgyse mondod el egyhamar. De ha már ettől megfosztasz mennyünk a konyhába és igyunk valamit, mert nagyon szomjas vagyok már.

-          Nem is tudjuk, hogy mi hol van a házban.

-          Ez lenne az akadály? Én ki fogok száradni szóval, emelkedjünk fel és induljunk az inni való keresésére.

-          Jó, jó menjünk.

Elindultam valamerre, de csakhamar rájöttem, hogy nem jó irányba megyek. Medencék és Jacuzzi. Ivásra nem a legalkalmasabb. Kaptam egy üzenetet, amit rögtön meg is néztem.

„Reginaaaaaaa gyere vissza a nappaliba, és rögtön balra a második ajtón kanyarodj be ott várlak. Puszi”

Beléptem az ajtón és megláttam Lizbethet. Ült egy bárszéken és lógatta a lábát.

-          Te csak ott ülsz? Ameddig én végig szenvedtem a házon?

-          Pontosan! – vigyorogott.

-          És észre se vetted, hogy mi van a hűtőn? –közelebb léptem a hűtőgéphez és levetem róla egy lapot. Majd olvasni kezdtem. –

Kedves Lányaim!

Gondolom arra már rájöttetek, hogy testvérek vagytok.

Eléggé sok kérdésetekre választ ad ez a tény.
 Mostantól együtt fogtok lakni itt Amerikába.

Fogjátok fel úgy, mint egy játékot. Igaz

Az életetekkel játszotok. Amint időm lesz

Benézek hozzátok és elbeszélgetünk

A játékszabályokról, remélem nem hittétek,

Hogy azt tesztek, amit csak akartok. Addig is

Élvezzétek és szórakozattok jól! A játék elindult.
P.S.: Szeretettel Apa

-          Na bazdmeg! – kapott a szájához. – Nem gondolhatja komolyan.

-          Pedig, de. – húztam vissza a földre. – Pénz van a borítékban, és azt mondta feltöltötte a bankkártyáinkat is. Ha már egyszer ezt teszi velünk, mennyünk el holnap és vásároljunk be egy kicsit!

-          Rendben, de előbb élelmiszerüzletbe kell mennünk, mert csak víz és coca cola van itthon.

-          De, hülye vagyok! Holnap szent este van! El kell mennünk még fenyőfát is venni. Sütit kell sütnünk. – Aggodalmaskodtam.

-          Regi szúúúszáááá! Most elmegyünk tusolni, aztán aludni. Reggel korán felkelünk és elintézünk mindent.

-          Jó, ok…- ekkor megszólalt a telefonom. SMS-t kaptam. – Megyünk az MTV Video  Music Awards-ra! – sikított fel.