Reggel fél tíz. Igaz nyolcra kellet volna mennem, dolgozni, de nekem az nagyon korán volt. A levélben apám azt írta lehetőleg, ne késsek, de ez ugyebár lehetetlen számomra. Első nap. Nem lesz semmi bajom. Főképp, hogy apám is itt lesz. Leparkoltam a földalatti parkolóba, kezembe fogtam a kávémat és elindultam a bejárat felé. Fogalmam nem volt arról, hogy merre kell mennem ezért a titkárnővel beszéltem.
· Jó reggelt! Elizabeth Schwarz vagyok, és Jürgen Schwarzot keresem.
· Jó reggelt! Nyolcra vártuk magát. Jürgen szerény véleményem szerint nagyon ideges lesz. – gúnyolódott rajtam a recepciós lány.
· Jaj drágám. Ki engedte meg neked, hogy ilyen hangnemben beszélj velem? – háborogtam. De nem tudtam befejezni, mert félbeszakítottak.
· Elizabeth! Azt hittem el se jössz. – jött velem szembe az apám. –Írtam, hogy ne késs. · Szia, Apa. – szándékosan mondtam hangosabban, hogy apa. – Tudod, hogy soha nem keltem korán és nem is most fogom el kezdeni.
· Tudom, ismerlek. – ránézett a titkárnőre. – Köszönöm Melinda, hogy fogadta a lányomat.
· Igazán nincs mit. – ez mi ez? Most komolyan így nyalja az apám seggét. Jézusom.
· Gyere Liz mennyünk. – húzott el onnan apa. Így nem tudtam még beszólni. De nem is baj.
Apa benyitott egy terembe ahol már többen is ültek. David, Tom, Bill, Gustav, George.
· Mi csoda Tom és Bill? – azt hiszem ezt hangosan kimondtam.
· Liz? – csodálkoztak ők is rám, de csak viccből, hogy szívassanak.
· Szia, Liz! Gondolom, mindenkit ismersz. – mutatott körbe David.
· Igen ismerek mindenkit. – nyugtáztam.
· Akkor én bemutatlak a srácoknak. Billel és Tommal találkoztál már. – nézett rám én pedig bólintottam. – Gustav és George ő itt Elizabeth Schwarz. Jürgen lánya. Mostantól velünk fog dolgozni.
· Na nem ezt nem gondoltad komolyan. – néztem apámra és ráztam a fejemet.
· Én mondtam ez egy játék.
· Igen apa játék? Az is játék volt, amikor majdnem maghaltam? Az is csak egy játék volt mikor azt se tudtad, hogy mi létezünk Regivel?- háborogtam. Egyszerűen
minden kitört belőlem. -Nem gondolod, hogy ezek után azt teszem, amit mondasz. Mikor elvonón voltam bejöttél látogatni? NEM! – ordítottam magamból kikelve. – Te sem hiszed, hogy mindezek után így lesz, ahogy te azt elképzeled. Nem vagyok a rongy bábud, hogy kedvedre cibálgathass ide-oda! – itt már a könnyeim is mardosták a szemem, de nem adtam fel még visszatartottam őket.
· Ó, dehogynem! Mindened meg van és te ennyit nem vagy képes megtenni? Egy szánalmas kis ribanc vagy! – vágta a fejemhez.
· Én vagyok szánalmas ribanc? Igazad van mindenem meg van. De az amire szükségem lenne nincs!
· Mire lenne szükséged állandó sexpartnerre a helyett, hogy éjszakánként cserélgeted?
· Nem apa képzeld, nem arra lenne szükségem! Hanem egy apára, aki foglalkozik velem, aki szeret! – már kicsordult a könnycsepp a szememből, de nem érdekelt. – Hol voltál mikor a saját véremben feküdtem az utcán? Hol? Amikor az első fogam esett ki? Mikor az első szavamat kimondtam? Hmm? Hol? Melyik kurvádat dugtad éppen? – Csend nem mondott semmit. – Mi van, erre nem tudsz mit mondani? Csak nem igazam van? De tudod mit nem is az, hogy velem nem foglalkoztál hanem Reginával sem!! – teljesen összetörve kiabáltam apámmal.
Tom felállt a kanapéról. Nem tudtam, hogy mit akar, de oda jött mellém. Kézen fogott és kivitt a helységből. Gondolkodás nélkül átöleltem. A könnyeim csak úgy folytak mint a tenger. Tom semmit nem tett csak szorosan ölelt magához és simogatta a hátamat. A hatalmas pólója perceken belül olyan volt mintha a mosógépből húzták volna ki. Hallottam, ahogyan nyílik mögöttem az ajtó.
· Tom hagyd békén a lányomat. – üvöltőt rá az apám.
· Maga nem normális. Nem látja, hogy mennyire rosszul van.
· Hogy merészelsz így beszélni velem? – vonta kérdőre apám és közeledett felénk ökölbe szorított kezekkel. Tudtam, hogy mi következik. Ezért egy gyors mozdulattal arrébb löktem Tomot így az ütés engem ért.
· Lizbeth!- szólt Tom. Segített felállnom mivel az ütéstől a földre rogytam. Tom elengedett majd oda lépett apámhoz és behúzott neki egyet. Apám nem túl szép szavakkal illette.
· Te sem vagy különb a lányomnál…- apám be se fejezte, mert már kapta a második ütést Tomtól.
Nem törődött tovább apám szavaival. Csak elindult velem a kijárat felé. Kimentünk nem tudom merre, hogyan és hova mentünk. Annyit tudtam, hogy leültem, az agyam megállás nélkül járt. Úgy éreztem nem bírom nem fogom így bírni apám mellet. Tom lefékezett és félre állt.
· Most szépen elmondasz mindent. – kért vagy parancsolt nem tudom, de elkezdtem beszélni. Még mindig sírtam, nem bírtam abban hagyni.
· Tényleg kíváncsi vagy? – fordultam felé, bár nem sokat láttam a könnyeimtől. – Akkor elmondom. Reginát én egészen kicsi koromban ismertem meg. De nem úgy mint a testvéremet, hanem mint egy barátnőt. Apám tudta, hogy létezem, de próbálta tagadni. Én ezt nem bírtam és tettem nem túl jó dolgokat. Bár neki ebből nem származott kára. Csak nekem. Én egyedül voltam olyan hülye, hogy megtettem azt amitől annyira féltet mindenki. Akkor úgy éreztem, csak az-az egyetlen egy kiút az egész életből. Igen az élet elől menekültem. Amikor említettem, hogy elvonón voltam az a teljes igazság. Miután szószórós értelmében a sajátvérembe fagyva talált meg Regi és Anyukám onnantól csak oda mehettem. – kirázott a hideg az emlékektől az azzal kapcsolatos emlékektől. Tán még ma is kívánom a drogot. Sőt azt nem tudom nem kívánni, de erősnek kell lennem. Itt nem ronthatom el az életem. Ha már eddig bírtam.…- Remélem, innentől össze tudod tenni a kirakóst. – kifújtam a levegőt. – Nem gondoltad volna ugye? – kérdeztem mosolyogva, nem tudom, hogy honnan merítetem erőt hozzá, de sikerült.
· Nem hiszem el. Ez, ez egyszerűen lehetetlen…. Mit tettél kicsi lány? – Tom teljesen sokkolva meredt ki a kocsi szélvédőjén.
· Nem lehetetlen. – húztam a szám.
· Liz. – csak ennyit mondott és át húzott az ölébe.
Nem kérdezett többet. Nem is mondott semmit csak ölelt és simogatott.
Tudom én, hogy ez a helyzet és szituáció nem a legalkalmasabb a sexre, de nagyon megkívántam Tomot. Ahogy az illata az orromba szállt, ahogy befúrtam a fejemet a mellkasába. Biztos voltam benne, hogy innen nincs vissza út.
Felé fordultam, felemeltem az állát és megcsókoltam. Eleinte csak csókolóztunk semmi vágy, semmi hűha. Egy idő után kezdtem megérezni, hogy mennyire lágyan érzékien csókol Tom. Mintha szerelemből tenné. De az ugye nem lehet? Csak faltuk egymás száját, a piercinge hűtötte a számat már égtem a vágytól. Tom még mindig nem kezdett el tapizni ezért saját kézbe vettem a dolgokat. Szépen lassan benyúltam Tom pólója alá. Kitapogattam a kezemmel a kidolgozott hasát majd mindkét kezem megállapodott a mellkasán. Ahogy simogattam egyre forróban és hevesebben csókolt. Természetesen az ő keze is felfedezésre indult a testemen végre. Először csak a lábamat simogatta, annyira jól esett amit csinált. Azt hiszem kezdek beleszeretni Tomba.. de az nem lehet. Nem szabad beleszeretnem. Elhessegettem ezeket a borzalmas gondolatokat, hiszen ÉN nem lehet szerelmes. Ugye?
Mini méterről mini méterre haladt a bugyim felé. Először kívülről később belűről simogatta a combomat. Majd bugyin keresztül simogatta az érzékeny pontomat. Ami kifejezetten tetszet, és egy nyögéssel jutalmaztam. Tény, Tom nagyon ért a nőkhöz, és figyel rájuk, legalábbis rám figyel. Talán, nem is olyan szörnyű? Mikre gondolok én…Nem szabad ilyenekre gondolnom, mert még a végén tényleg beleszeretek Tomba.
Megszabadítottam őt a pólójától és most már nem csak érezhettem a felsőtestét, hanem láthattam is. Nehezen, ugyan de sikerült elszakadnom az ajkaitól. Azoktól az érzéki ajkaktól. Elszakadtam tőle de már vissza is tapadtam rájuk. Annyira hívogatóak voltak, egyszerűen ellenállhatatlanok. Ha az utcán sétálna el így mellettem, biztosan megerőszakolnám.
Végig csókoltam a nyakát és haladtam egyre lejjebb. Semmijét nem hagytam ki. Egészen a bokszerének a vonaláig csókolgattam. Mikor oda értem végig húztam az ujjamat a bokszere végződésénél. Eközben ő már félre húzta a bugyimat és úgy kényeztetet a kezével. Én kikapcsoltam az övét. Tom megemelte a csípőjét, amitől éreztem a férfiasságának keménységét. Így le tudtam tolni róla a nadrágjával együtt a bokszerét is. De nem hagyta, hogy én foglalkozzak vele, ő akart irányítani. Nekem pedig nem igazán volt ellen vetésem. Élveztem a kényeztetését. Éreztem a szeretetét. Már, mint az nem lehet, ő nem szeret, na, jó ne gondolkozzunk ezen.
Letolta a ruhám és a melltartóm pántját majd egy ügyes mozdulattal megszabadított tőle. A melltartómat még nem vette le. Csak a vonalán körbe lehelte a mellemet apró puszikkal. Egy gyors mozdulattal kicsatolta és már repült is a hátsó ülésre. Amikor meglátta a melleimet csillogás költözött a szemébe. Mindkét kezével megfogta és csókolgatta. Annyira jól esett, hogy még fel is nyögtem. Már izzott a testem és magamban akartam érezni, de ő még mindig a melleimmel volt elfoglalva. Végre hagyta, hogy én is elvándoroljak a testén. Egészen pontosan csak egy része érdekelt a férfiassága. Már teljesen kemény volt. A kezembe vettem magmarkoltam és úgy húzogattam az ujjaimat szépen lassan le, föl, le föl.
· Ahh ne csináld. – nyögte Tom és megfogta a kezemet.
· Miért? – kacérkodtam.
· Mert most én, akarlak kényeztetni. – világosított fel.
És egy lágy vággyal teli csókkal elhallgatatott. Simogatta már egy ideje, amikor megéreztem magamban egy ujját. Nem tudom, hogy a meglepetéstől vagy az élvezettől nyögtem fel olyan hangosan, de még a dudára is rá dőltem és az is szólt egy nagyot. Nem sokkal később már két ujja mozgott bennem. De én ezzel nem elégedtem meg. Nekem ennyi nem volt elég. Közelebb akartam érezni őt magamhoz még közelebb.
Pár perc múlva én már teljesen kész voltam. Fogtam és megmarkoltam a hátát és még karmolásztam is. Vette a célzást és rögtön kiszedte belőlem az ujjait és belém hatolt.
· Ahh Tom ez nagyon jó. Igen ahh … - nem tudtam rendesen beszélni csak nyögdécseltem.
· Pssszzt! Élvezd a pillantott.
Elképesztő, hogy mennyire jó érzés Tommal csinálni. Először szépen lassan mozgott bennem. Fokozatosan gyorsított. És éppen mikor mindketten a csúcsra értünk volna lassított. Majd újra gyorsított. De itt már nem volt megállás. Mindketten egyszerre éltük át a gyönyört. Ahogy minden porcikámat átjárja a jól eső borzongás, ahogy ő még mindig bennem van.
· Aszta ez nagyon jó volt. – lihegte elfúló hangon Tom.
· Neked? Nekem volt jó. Ennyire még soha sem volt jó. Köszönöm. – ezzel oda hajoltam hozzá és megcsókoltam.
Kimásztam Tom öléből hátranyúltam a ruháimért és gyorsan mindent magamra kapkodtam. Tom is hasonlóan cselekedett, de amikor a pólójába bujt bele valaki kopogott az ablakon. Tom leengedte az ablakot és egy rendőr tekintett be rajta.
· Elnézést uram itt nem lehet megállni. – szólt ránk a rendőr. – Viszont a műsort köszönjük szépen. – célzott az előbb történt sexünkre.
· Sajnálom, de ki kellet elégíteni a feleségemet – válaszolt Tom. És rátette a kezét a combomra.
· Semmi baj. De legközelebb, ha kérhetem, ezt otthon tegyék.
· Persze uram. – mosolyogtam a rendőrre. – Akkor, ha nem bánná mi mennénk is.
· Menjenek csak. – engedet el minket.
És gyorsan a pólójába bujt bekötötte magát és el is hajtott.
· A feleséged mi? – húztam fel a szemöldökömet.
· Mondanom kellet valamit. Még se mondhattam az igazat. Mit gondolt volna rólunk. – mentegetőzött Tom.
· Téged mióta érdekel, hogy mások mit gondolnak.
· Most óta gondolom. – zárta rövidre a témát.
Úgy érzem, hogy beleszerettem Tomba.. Ez pedig nem jelent jót. Legutoljára amikor szerelmes voltam is rossz vége lett kétlem, hogy ennek annyira jó vége lenne..
Nem is beszéltünk többet engem annyira kifárasztott az apámmal való veszekedés, a sírás és a sex Tommal, hogy elaludtam még a kocsiban…
*Tom szemszöge*
Hiába volt olyan ártatlan miközben aludt, a szemiből mégis könnycseppek gördültek le. Nem tudom, miért törődök vele. Hiszen amit akartam megkaptam innentől kezdve… De mégis vigyázni szeretnék rá. Annyira szép, azt hiszem szeretem. De jézus felejtsük el, ő is csak egy lány. Semmi több. Tom verd ki a fejedből!
Mégis megvédeni szeretném őt mindentől. És még az apjához is lesz egy két keresetlen szavam. Azt hiszem jobb lesz, ha nem haza viszem Lisát, mert Jürgen biztosan ott keresné. Elviszem hozzánk, és majd ott kitalálunk valamit… a belső gondolkozásomat, a telefoncsörgésem szakította félbe.
· Igen? – suttogtam Lisa nehogy felébredjen.
· Bátyus hova a faszba tűntél? – ordított velem a telefon másik végéről Bill.
· Neked is szia! Elhoztam Lisát, mert nagyon kivolt és az apja nem hagyta. Én pedig félte… már, mint, hogy nem akartam kidobni a kocsiból. – huh majdnem lebuktam. Ez pedig Bill előtt nem lett volna a legjobb.
· Tom unom már a magán akcióidat! Felhívhattál volna! Vagy… – de belevágtam a szavába.
· Bill légy szíves ne legyél, olyan, mint egy hisztis ribanc. – kértem szépen, mivel állandóan ez van.
· Ha nem csinálnád, ezt mindig akkor én se lennék az! – ezzel kinyomta a telefont.
Természetesen megsértődött. Na, mindegy majd kibékülök vele.
Nem telt el pár perc és meg is érkeztünk. A kocsit leállítottam, Lisát pedig a karjaimba vettem, úgy vittem be a házba. Lefektettem az ágyamra és betakartam. Óvatosan, becsuktam az ajtót és lementem teát főzni. Amint lefőtt a tea, töltöttem magamnak egy bögrébe és letelepedtem a kanapé szélére. Megkerestem az irányítót, persze rajta ültem. Amint megvolt bekapcsoltam. Néztem egy kicsit a tv-t. Nem sokkal később felmentem Lizhez. Még mindig mélyen aludt. Nem tudom mi vezért, de befeküdtem mellé át karoltam a derekát és pár perc múlva elaludtam is.
Amikor felébredtem, éreztem egy puha kezet a derekam köré fonódni. Egy csodás illat töltötte be az orromat. Tudtam, hogy Tom az. Átfordultam a másik oldalamra a kezét óvatosan lefejtettem magamról és néztem a gyönyörű arcát. Csak egy kis ideig feküdtem így. Felkeltem kerestem egy papírt és írtam egy pár sort Tomnak, amiben mindent megköszöntem. Nem tudom, mikor találkozunk újra, de az lenne a legjobb, ha minél később, mert nem akarok beleszeretni. Nem is értem mit áltatatom itt magam. A vak is látja, hogy oda vagyok érte. Mi lesz így?
*Tom szemszöge*
Amikor felébredtem egy kéz tapad az arcomhoz, amire rögtön kinyitottam a szemeimet. Nem Liz volt, azt érezném. Az illatát a bőrét. A cirógatását. Már most hiányzik…. De reménykedtem, hátha nem ismerem meg, de nem ő volt, hanem egy nő, akit nem is olyan régen fektettem meg. Na, ez így érdekes lesz. Az asztalon mikor felültem megláttam egy papírt amin Lizbeth megköszönt mindent és leírta ne idegeskedjek haza ment. Miért idegeskednék? Nem érdekel tovább a csaj megdöntöttem és kész. Legalábbis akkor így gondoltam.
· Te mit keresel itt? – vontam kérdőre a nőt. Hogy is hívják? Öm passz.
· Téged kereslek Tomci. Annyira régen beszéltünk. Másrészről pedig itt van Amerikába a lányom. Gondoltam meglátogatlak. Talán csinálhatnánk együtt valamit. – csábosan megnyalta a szája szélét.
De remélem, a továbbiakat nem kell leírnom minden jött magától. Egyáltalán nem volt jó a sex. Lizbethttel sokkal, de sokkal jobb volt. Azok a kéjes nyögések, amik elhagyták a száját a puha keze, ahogy a forró testemhez ért…………
