1. fejezet (Regina szemszög)

Hogyan mondjam meg neki?

A felkelés az egyik olyan dolog, amit utálok.
Amúgy a nevem Fekete Regina és tizennyolc éves vagyok, egyetemista lány. Nagyon szeretek olvasni, zenét hallgatni és moziba járni a barátnőmmel, Lizbeth-tel. Még általános iskolában ismertük meg egymást és azóta a legjobb barátnőm. Most is vele találkozom majd.
Felkeltem az ágyból és rögtön a tükörrel találtam szembe magam. Anyám, vagyis inkább apám, kőgazdag. Egy hatalmas villában lakom anyámmal, mert apám a világot járja, ki tudja hány nővel fekszik össze. A hajam eredeti színe vörös, de még vörösebbet akartam, így befestettem. A szemem színe barna.
Kinyitottam a ruhásszekrényem és elkezdtem kutatni a legmegfelelőbb ruha után. Egy kockás inget és egy farmert vettem fel. A hajamat kivasaltam és bementem a fürdőmbe. Megmostam a fogam, majd az arcom.
Lementem a lépcsőn és bementem a konyhába. Anyám ott ült az asztalnál és reggelizett.
- Jó reggelt, kicsim! - köszönt.
- Jó reggel, Anyu!
- Hogy aludtál? Már nagyon izgulsz a mai nap miatt? – kérdezte, mialatt én is leültem.
- Igen és igen. Mielőtt elindulok még elmegyek a kávézóba Lizbeth-tel.
- Rendben. A bőröndödet már betettem az autódba.
- Köszönöm. Akkor nem is jövök haza.
Anyám kicsit meg volt szeppenve. Itt hagyja az egyetlen lánya.
- Érezd jól magad.
- Oké. Te pedig vigyázz magadra.
Felálltam az asztaltól. Megöleltem anyámat, aztán kimentem a villából és beültem az autómba. Elindultam a Forever Friend’s Kávézóba, ahol találkozok Lizbeth-tel.

Lizbeth már bent ült a kávézóban. A gyomrom görcsbe rándult, de mintha ő is idegesen kevergette volna a kávéját. Beléptem a kávézóba és Lizbeth felé indultam.
Leültem az egyik vele szemben levő székre.
- Szia! - köszöntem neki idegesen.
- Hello! - köszönt vissza.
- Régóta vársz rám?
- Nem.
Odajött egy pincér.
- Mit hozhatok?
- Egy csokis cappuchinót kérek szépen.
- Rendben azonnal hozom – ment el a pincérfiú.
- Te semmit sem változol – nevetett Lizbeth.
- Most miért? Szerinted nincs jó segge?
- De.
- Akkor meg?
- Semmi.
- Mesélj valamit!
- Nem, te mesélj valamit! - mondtam.
- Tom Kaulitz vagy Bill Kaulitz a szexibb szerinted?
- Inkább hagyjuk. De Tom jobban néz ki.
- Szerintem is, de nem tudok közülük választani.
- Nem is kell. Álmodj királylány.
- Undok vagy. De megyek egy koncertjükre. – Itt elszólta magát.
- Igen?
- Aha, szóval izé… Kiköltözöm Amerikába. Apám vett ott egy házat és egy vadidegen csajjal fogok együtt lakni.
- Én is.
- Komoly?
- Kár, hogy nem együtt fogunk lakni.
- Jaja. Pedig jó lenne. – A pincér meghozta a cappuchinómat.
- Igen. Amúgy Kellan Lutz is ott lesz és Peter Facinelli, meg az egész Twilight-cast.
- De jó neked. Én csak kiköltözöm. Apám azt szeretné, ha ott lennék híres énekes vagy színész – mondtam.
- Majd találkozhatnánk.
- Igen.
- Emlékszel, mikor először találkoztunk?
- Igen. A Fekete és a Schwarz. És ez még mind semmi lenne, ha nem egy perc lenne köztünk.
- Milyen fura. Barátnők vagyunk és a Forever Friend’s Kávézóban ülünk.
- Aha. A sors akarta így.
- Emlékszel, amikor kibeszéltük az anyáinkat? - az emlékek elöntöttek minket.
- Igen, hogy az én anyám miért utálja a tiedet, amikor nem is ismerik egymást.
- Igen. Belegondolni is vicces.
- Aha, de most mennem kell, majd még beszélünk?
- Várj, egy picit. Hoztam neked egy kis ajándékot. Karácsonyi ajándék – adtam át neki a dobozt.
- Köszi. Én csokit hoztam neked, mert azt annyira szereted – adta át a finom Milka csokit.
Kilépett a helyiségből és már csak azt láttam, ahogy elhajt a Bugatti Veyronjával. Én még gyorsan fizettem, majd én is kimentem a helyiségből. Beszálltam a Mercedesembe és elhajtottam a reptér felé.

A kezem egy picit remegett. Megfogtam a bőröndöm és elindultam a recepcióhoz. Odaadtam az útlevelem.
- Van magának testvére? - kérdezte a recepciós.
- Nem tudok róla.
- Pedig az előbb egy hasonló korú lány ment el és az apjuk ugyanaz.
- Hogy hívják, nem tudja?
- Elizabeth Schwarz. És itt a pecsét. A kettes kapunál kell felszállnia a gépre. Majd meg fog állni egy helyen, aztán folytatja az utat.
- Köszönöm.
Elizabeth Schwarz az én barátnőm. Hogy hazudhatott nekem? Vagy lehet, hogy nem is tudja, és csak én vagyok most dühös? Remélem, hogy így van.
Felszálltam a gépre és vártam, hogy felszálljunk.
A gép hamarosan felszállt és elkezdődött az életem. Mindent tiszta lappal kezdek és sok barátom lesz, határoztam el.