2010. november 28., vasárnap

2. fejezet (Elizabeth szemszög)

Veszekedés és Amerika

Nem telt el sok idő de már el is indult a gép. Igazából nem vagyok oda a repülésért, sőt igazából van bennem egy kis félsz is. De most muszáj lesz túl élnem. Elő kutattam a táskámból az iPodom, bedugtam a füleimbe a fülhallgatót és elindítottam egy Tokio Hotel számot. Hátra dőltem, lecsuktam a szemeimet és átadtam magamat a zenének. Úgy éreztem, hogy senki az ég adta egy világon senki nem zavarhatja meg a nyugalmamat. Ekkor viszont egy örülten finom illat csapta meg az orromat. Igaz ez még úgy magában nem is zavart volna, de hallottam ahogyan nekem beszél valaki.
-          Hahó..! Hallasz? – kérdezte egy örülten jóképű pasi. Csodás ében fekete haj, ragyogó fűzöld szemek. Na jó azt hiszem ki kéne húznom a füleseimet ha akarok még egy jó kis sexet leszállás előtt. Az alany pedig tökéletes hozzá. Felé fordultam.
-          Persze, bocsi csak éppen próbáltam ellazulni. Nem igazán bírom az ilyen repülős dolgokat. – rebegtettem a pilláimat rá.
-          Ohh, hát ha ennyire el akarsz lazulni akár még segíthetnék is. – vetett rám egy csábos mosolyt.
-          Úgy gondolod? – kérdésem közben egyre közelebb hajoltam a szájához, majd egy apró de annál forróbb csókot leheltem ajkaira.
-          Nem gondolom, tudom. – suttogta már a számba és próbált volna megcsókolni de ekkor én eltoltam magamtól és a füléhez hajoltam.
-          Öt perc múlva gyere utánam a mosdóba. – mondtam halkan miközben megharaptam a fülcimpáját.

Felkaptam a táskámat, és szándékosan úgy mentem át a srácon, hogy az ágyékához dörzsöltem a fenekemet. Apró léptekkel tipegtem a mosdó irányába. Mikor benyitottam kicsit kicsinek találtam a helységet. Habár repülőn még soha sem csináltam szóval ez most mellékes lesz. Nem telt el két perc de már kopogtak is az ajtón.

Kinyitottam és már be is húztam a fiút a pólójánál fogva. Nem nagyon kellet kéretni mert amint bezárta az ajtót kulcsra, a keze már is a fenekemet markolászta, ajkai pedig az enyémekre tapadtak. Egyre hevesebben csókolóztunk, mikor egyszer csak felültetett a csaphoz. A számról át tért a nyakamra majd egyre lejjebb haladt és lehúzta a nadrágommal együtt a piros tangámat is. Amit csak úgy arrébb dobott a kis helységben. Nem gondolhatja komolyan, hogy csak ő vetkőztet engem. Bár arról volt szó, hogy ő lazít le, hát akkor hajrá. Hagytam magam hadd tegyen velem azt amit csak akar. Miközben újra visszatért az ajkaimra óvatosan lehúzta a felsőmet azt is arrébb hajította. Majd a melleimet is megszabadította a melltartómtól. Nem kellet sok és már éreztem és a nyelvét ahogy a mellbimbómat kényezteti. Ez a pasi tudd valamit az egyszer biztos. Apró nyögésekkel dicsértem, hogy mennyire jó amit csinál. Örülten élveztem, és amikor megéreztem magamban két ujját felsikítottam. Csodálatos volt, éreztem hogy nagyon közel vagyok az orgazmushoz. Ebben az idegi állapotban ennyi is elég hozzá. De ekkor kopogtak az ajtón.
-          Hölgyem minden rendben van? – Kérdezte nyávogó hangján a stewardess.
-          Természetesen. – nyögtem elhaló hangon.
-          Akkor kijönne? Mert már más is beszeretne menni. – azt hittem, hogy kimegyek és a képébe ordítom, hogy az orgazmusom közepén szakított félbe.
-          Egy pillanat és kimegyünk. – a többes számot szándékosan hangsúlyoztam ki, hadd egye meg a sárga irigység.
 Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat és még egy forró csókot nyomtam a sexisten srác szájára.
-          Köszönöm! – súgtam ezt az egy szót a fülébe és elhagytam a helységet.
-          Kijöttem most örül? – emeltem tekintettem lenézően a stewardessre.
-          Szajha. – sziszegte a fogai között
-          Esetleg mondtál neki valamit? – vonta kérdőre az én sexistenem.
-          Nem . – fordított nekünk hátat és elment.

Kuncogva indultunk vissza a helyünkre. Ezek után nem is nagyon szóltunk egymáshoz. Én elaludtam és már csak akkor ébredtem fel mikor a fiú ébresszgetet  lágy férfias hangján.
-          Ébredj csipkerózsika. – mosolygott.
-          Hümm.. – nyújtózkodtam.
-          Lekell szállnunk.
-          Tudom. És szerintem mi most találkoztunk utoljára, szóval köszönök mindent és további jó utat neked! – nyomtam még egy puszit az arcára.

És már le is szálltam a gépről. Sosem volt erősségem a búcsúzkodás. Mivel nem volt kedvem újra találkozni vele, gyorsan igyekeztem a csomagjaimhoz. Mikor megláttam a bőröndömet megragadtam a fogantyúját és már igyekeztem is ki. De ekkor hallottam, hogy valaki szólongat.
-          Várj!- kiáltott utánam. – Hé.
-          Regi? – csodálkoztam rá.
-          Igen, Lizbeth én vagyok az. – világosított fel, hogy nem csak képzelődök.
-          Hogy kerülsz te ide? – faggatam tovább.
-          Ide költözök. De te hazudtál nekem.
-          Ez nem igaz. – tiltakoztam hiszen fogalmam sem volt róla, hogy miket hord itt össze.
-          Azt mondtad, hogy nincs testvéred és, hogy nem tudod, hogy ki az apád.
-          De tényleg fogalmam sincs, miről beszélsz. – értetlenkedtem még mindig.
-           Te kis szemét kurva. Hazudtál nekem, pedig azt hittem ennél többre tartasz. – ordított rám. – Az apánk közös, ha nem jutott volna eszedbe.
Igaza van hasított belém a felismerés. Könnyeim csak úgy égették a bőrömet de most még ez sem érdekelt. Kirohantam a reptérről, gyorsan fogtam egy taxit és beültem.
-          Jó napot! Kérem vigyen erre a címre. – és a sofőr kezébe nyomtam egy cetlit.
-          Jó napot! Már indulunk is. – próbálta oldani egy mosollyal a borzalmas hangulatomat

Alig telt el tíz perc és máris az adott címen voltunk. Udvariasan elköszöntem a sofőrtől, kifizettem és már el is indultam a bejárat felé. Szét néztem és elindultam az úttesten át. Éppen a két járda között jártam amikor egy száguldó kocsi hangját hallottam. Nem tudtam már merre menni. De a kocsi pont a lábaim előtt lefékezet. A szívem a torkomban dobogott de a düh eluralkodott rajtam.
-          Maga mégis mit képzel? Majd nem elütött! – háborogtam.
-          Elnézést nem figyeltem. – szállt ki az autóból valaki.
-          Ennyi? Nem figyelt és én ezért majdnem meghaltam? Most ezt komolyan gondolja, hogy ennyivel el van intézve?
-          Tényleg sajnálom de nagyon kell sietnem. – ekkor végre ránéztem és elakadt a lélegzetem. Nem akárki ütött el majdnem hanem To.. Tom… Tom Ka… Tom Kaulitz.
-          Igen nagyon kellet sietned? Attól mert világsztár vagy semmivel nem ér többet az életed az enyémnél! – palástoltam tovább a döbbentségemet amit éreztem.
-          Figyu Kiscsaj! Elhiszem, hogy ideges vagy és mondtam már, hogy bocsi. De légy szíves a menstruációból fakadó hisztidet ne rajtam vezesd le! – beült az audiába ( mellékesen mindig is ilyet akartam) és elhajtott.

Csak még jobban ideges lettem. Nem is foglalkoztam azzal, hogy hogyan néz ki a ház. Csak bementen ledobtam a cipőmet a kabátomat és a táskámat. Majd gyors léptekkel felrohantam a lépcsőn és a legközelebbi szobába bevetettem magam és elaludtam. Sok volt nekem ez a nap. Muszáj volt már pihennem egy kicsit.
Két órával később motoszkálást hallottam oda lent. Gondoltam a lakótársam érkezet meg ezért valamennyire rendbe szedtem magam és elkezdtem lefelé rohanni a lépcsőn. De mikor megláttam a lányt aki nem más volt mint Regi, leesett az álam……..

Nincsenek megjegyzések: