2010. december 23., csütörtök

Még mindig nem rész...Bocsi...

Sziiasztok!! =)

Sajnálom, de még mindig nem tudunk résszel szolgálni technikai problémák miatt. Ami nem más mint az, hogy az én gépemen 2007-es office azt mondta, hogy nem hajlandó működni. ( persze mára már ezt a problémát orvosoltam egy office 2010-es kompatibilis verzióval.) Viszont nekem csak a 7. résznek az egyik szemszöge van meg. Szóval bocsi de ebben az évben már nem lesz friss.

Ezúton is kívánunk nektek Nagyon Boldog és Békés Karácsonyi ünnepeket és Boldog Újévet! :) puszii <3>

Üdv.: Szuszú


P.S.: Ha van valami ötletetek buli terén szilveszterre akkor örömmel várjuk azokat! :) Kösziii :)

2010. december 20., hétfő

7. fejezet

Hello!
A 7. fejezet, MAJD felkerül, de addig is átküldöm Szuszúnak és majd ő felteszi. Egészen a 8. fejezetig, amit én a szünetben fogok megírni a 10. fejezettel kézen fogva. Szuszú, pedig megírja a 11. fejezetet és a 12. fejezetet. 
Jelezném, így előre, hogy a 7. fejezet az kicsit durvára sikerült. Ahhoz szeretnék kérni egy 18-as karikát, de mivel nem én teszem fel, félő, hogy rosszul lesz feltéve. 
Hello!
Békés boldog Karácsonyt és Boldog Újévet!  

2010. december 19., vasárnap

6. fejezet /Regina szemszög)

MTV VMA

/egy héttel később/

A tegnapi nap csúcs volt. Kellan Lutz. Istenkém, nagyon jól néz ki. Sajnos ez a valóság, tehát semmi esélyem. Ott van neki AnnaLynne McCord. Fúj, de utálom azt a csajt. Nem igaz, hogy Kellan nem veszi észre, hogy mennyire mű.
Ma MTV VMA. Már annyira izgulok.
Felkapkodtam magamra az ,,itthoni” ruhámat, majd lementem a földszintre.
-          Nyugi, nővérkém!- jött le álmosan Lizbeth.
-          Egyáltalán nem vagyok nyugodt.
-          Csak nem az a titokzatos pasi?- kérdezte Lizbeth és vigyorogva töltött magának egy pohár Colát.
-          És, ha de? Amúgy tegnap láttam ám. – jelent meg egy perverz mosoly az arcomon.
-          Az csak egy véletlen volt. – köszörülte meg a torkát.
-          Tom Kaulitz. Álmaid pasija. És te csak úgy kirúgod a fülékből?
-          Hehe, nagyon vicces. És te mit csináltál, míg távol voltam?
-          Ezt-azt.
Nem folytattuk a csevejt.
-          Arra gondoltam, hogy megcsinálom a hajad az átadóra.
-          Oké. Köszi. – mondta hálásan.

Az idő gyorsan elszaladt. Elkezdtünk készülődni.
Felvettem egy fekete miniruhát. És egy magas sarkú csizmát. Kiegészítőnek egy fekete gyöngy karkötőt és egy ékköves fülbevalót vettem fel. Nem volt kedvem vinni a nagytáskám, így az ilyen alkalmakra fenntartott Gucci-táskámat vettem elő. A hajamat behullámosítottam és kontyba fogtam.
Átmentem Lizbeth szobájába.
-          Szia!
-          Már vártalak.
Egy hosszú lila ruha volt rajta. Elképesztően jól nézett ki benne.
Behullámosítottam a haját. Ügyesen csűrtem-csavartam a dolgokat, és a végeredmény egy csodálatos hajkorona az én egyetlen testvéremnek.
Magához kapta a kistáskáját, majd lementünk.
-          Most az én autómmal megyünk.
-          Jó. – fintorodott el.
Beszálltunk a fekete Mercedes CLK550-esembe.
-          Akkor má’ kabriózzunk.
-          Oké.
Leengedtem a tetőt.
Gyorsan ott voltunk, a hajunknak szerencsére semmi bajuk nem esett.
Kiszálltunk a kocsiból és egy igen helyes parkoló fiú beállt egy szabad helyre.
Igazi sztároknak érezhettük magunkat. Egymásba karolva lépkedtünk. De nem sokáig, mert Lizbethet elrabolták mellőlem. A Kaulitz tesók. Kicsit irigykedtem. De nem kellett sokáig egyedül ballagnom. Két oldalról ,,letámadtak”.
-          Szabad, hölgyem?- kérdezte Peter Facinelli. Peter Facinelli?
-          I… igen. – dadogtam.
-          Remélem nem gondolta komolyan uram, hogy elrabolhatja előlem ezt a csodálatos hölgyet?- kérdezte a jobbomról Kellan Lutz. Azzal az imádnivaló csibészes mosolyával.
-          Szerintem két karom van. – mondtam logikusan.
-          Logikus. Szabad?- kérdezte Kellan.
-          Persze. – már magabiztosabban mondtam.
Úgy éreztem magam, mintha lebegnék. Két eszméletlen jó pasival karöltve sétálok a vörös szőnyegen. Persze, hogy egyiknél sincs semmi esélyem. Az egyiknek felesége és három gyereke van, míg a másiknak csak szimplán barátnője.
-          Arra gondoltam, hogy ez után az átadó után összeülhetnénk.
-          Érdekes gondolat. – mondta kaján vigyorral Kellan.
-          Nem úgy. – böktem oldalba. – És amúgy is, rossz az, aki rosszra gondol.
-          De hülye, aki nem. – hallottam meg az előttem lévő Lizbeth hangját.
-          Elizabeth Schwarz, ne szólj bele a nagyok dolgába. – mondtam nevetve.
Hátrapillantott.
-          Te. Jó. Isten. – mondta szavanként.
-          Megtudhatjuk mi is, hogy mi olyan érdekes?- kérdezte Kellan és Peter egyszerre.
-          Semmi. Ugye nővérkém?
-          Ugye.
Lizbeth visszafordult és tovább mentünk.
-          Elmondod?- kérdezte halkan Kellan.
-          Mit?
-          Miért volt annyira meglepődve?
-          Mert… - nem volt kedvem elmondani, hogy azért mert fülig vörösödök, hacsak rá gondolok…
-          Naaa.
-          Nem.
-          Akkor is kiszedem belőled, ha kell megkínozlak.
-          Megkínzol?- kicsit megijedtem.  – Változtass át vámpírrá. Az elég kínzás lenne.
-          Ez fájt a már nem dobogó szívemnek. – mondta Kellan és kezét a szívére tette.
-          Szereted a Twilightot?- kérdezte Peter.
-          Igen.
-          És ki a kedvenced?- kérdezte Kellan.
Na ez egy húzós kérdés. Mivel két kedvencem van. Az egyik Carlisle, a másik Emmett.
-          Na?- kérdezte türelmetlenül Kellan. –És nehogy egy közmondással gyere.
-          Türelem rózsát terem. – mondta vigyorogva. – De nekem nincs EGY kedvencem.
-          Hát hány van?- kérdezte Peter.
-          Kettő.
-          És elárulod, hogy kik azok?- kérdezte Peter és ő is bevetette a kisfiús mosolyát.
-          Igen. – nem tudtam ellenállni. – ABC sorrendbe mondom.
-          Oké. – mondta türelmetlenül Kellan.
-          Hát, öhm… Carlisle és Emmett. – lehajtottam a fejem.
-          Hmm. Ez imponál. Hallod Peter, az elsőszámú rajongónk itt áll közöttünk.
-          És milyen szép elsőszámú rajongó. – kezdtem elvörösödni.
-          Ne már. – mondtam és felemeltem a fejem. –Ez olyan kínos.
-          És még szerény is. – mondta Peter lenyűgözve.
-          Na jó, ebből elég. Neked feleséged van és három gyereked. – mutattam Peterre. – Neked meg barátnőd van. – mutattam Kellanra.
-          Beletrafáltál. – mondta vigyorogva Kellan. – Szerintem jó ötlet az a kis haverkodjunk össze dolog.
-          Örülök, hogy tetszik.
-          Nekem is tetszik. – mondta Peter.
-          Nekünk is. – mondták egyszerre a Kaulitz ikrek.
-          Tudod tesó, rám számíthatsz. – mondta Lizbeth.
Örültem, hogy összegyűlt a kis csapat.

Mindenki elfoglalta a helyét. Néztem, ahogy Peter és Kellan felmegy a színpadra, hogy átadjanak egy díjat.
Kellan abban az öltönyben olyan szexi volt. Istenem. Mint meg nem tennék, ha egyszer hozzáérhetnék az izmos hasához…
-          Te Kellan Lutzról álmodoztál?- kérdezte testvérkém halkan.
-          Nem álmodoztam.
-          Szerelmes vagy?
-          Nem. Csak tetszik az általa megformált karakter a Twilightban.
-          Ha ugyanezt Peterről mondtad volna, talán még el is hiszem.
-          Csak tetszik. Nem vagyok belé szerelemes.
-          Tetszik?
-          IGEN. – mondtam és ekkor torokköszörülés hangját hallottam meg a hátam mögül.
Hátranéztem. Kellan állt előttem egy vigyorral az arcán. Éreztem, ahogy elvörösödök. Behúztam a lábam, hogy Kellan elfoglalhassa a helyét.
Kezét a kezemre helyezte. A francba miért nem húztam el a kezem? Talán, mert annyira vágyok az érintésére…
-          Az igen, az nekem szólt?- kérdezte.
-          Igen. –mondtam a szemébe nézve.
Asszem’ elvesztem a tengerkék szemében, megint.
-          Miután kiúsztad magad a szememben, esetleg felállsz?- kérdezte vigyorogva.
-          Mindjárt partot érek. – jesszusom, de hülye vagyok.
-          Örülök.
Kézen fogott és úgy mentünk ki a díjátadó helyszínéről.
-          Akkor partira fel.
-          Igen. – mondtam.
Istenem. Kellan Lutz kezét fogom. Mindjárt elájulok.
Lassan besétáltunk a park egy eldugott pontjára. Kőpadok volt egy körben elhelyezve.
Leültünk. És kezdődhetett a buli.

6. fejezet (Elizabeth szemszög)

MTV VMA

(Egy héttel később)

Csörög, még mindig csörög, abba hagyta. Végre aludhatok tovább…. De nem már megint csörög. Nem igazán érdekelt, hogy ki volt az aki, felhívott ilyen korán legyenek tisztában azzal, hogy én még nem vagyok elérhető. Ezért csak kinyomtam a telefonomat, magamra vettem a köntösömet és elindultam le a lépcsőn. Regi éppen akkor érkezet le. De én már hátulról a menéséből tudtam, hogy mennyire ideges a mai MTV VMA miatt.
-          Nyugi, nővérkém!- szóltam neki még komásan.
-          Egyáltalán nem vagyok nyugodt. – fakadt ki.
-          Csak nem az a titokzatos pasi?- kérdeztem nagy mosollyal az arcomon és töltöttem magamnak egy pohárba colát.
-          És, ha de? Amúgy tegnap láttam ám. – és megvillantotta a társaságunkra jellemző perverz mosolyt.
-          Az csak egy véletlen volt. – megköszörültem a torkom és próbáltam terelni a témát.
-          Tom Kaulitz. Álmaid pasija. És te csak úgy kirúgod a fülékből? – vont kérdőre.
-          Hehe, nagyon vicces. És te mit csináltál, míg távol voltam? – téma váltás sikeres.
-          Ezt-azt. – nem adta be a derekát még mindig.
Nem is beszéltünk erről többet.
-          Arra gondoltam, hogy megcsinálom a hajad az átadóra. – ajánlotta fel.
-          Oké. Köszi. – nagyon hálás voltam neki, mert a hajam terén nem vagyok egy művész.

Mielőtt felvettem volna a ruhámat lementem a szaunához és egy fél órácskára beültem. Nagyon jó volt. Teljesen felfrissültnek éreztem magam. Ezek után még egy fél óra fürdés és teljes mértékig készen álltam az estére. Felmentem a szobámba és egy gyönyörű hosszú lila ruha várt. Vettem fel bugyit, melltartót és a csodálatos ruhát. Olyan volt mintha rám öntötték volna. Nem túl kirívó, de mégis van egy csillogása.
-          Szia! – jött be Regi. Gyönyörű volt a ruhájában és a haja sem volt semmi.
-          Már vártalak. – mondtam neki.
Először behullámosította a hajamat. Nekem úgyis tetszet de ő még tovább babrált vele. Tekergette ide-oda. Hullámcsatot rakott egyik oldalra, a másik oldalra is. Tűzögette össze vissza mire a végén egy gyönyörű hajkoronát kaptam. Még pár fulyás hajlakk a biztos tartásért és már mehettünk is.
Felvettem az ágyról az oda kikészített kistáskámat és indultunk is.
-          Most az én autómmal megyünk. – jelentette ki Regi.
-          Jó. – nekem csak egy fintor jelent meg az arcomon. Utálom, ha ő vezet. A kocsimat pedig imádom.
Beszálltunk Regi fekete Mercedes-ébe ő beindította a motort. De én még közbe szóltam.
-          Akkor má’ kabriózzunk. – legalább ezt ha már nemén vezetek.
-          Oké. – egyezet bele.
És ezzel együtt leengedte a tetőt.
Hamar oda értünk. A hajunk még a menet szél ellenére is tökéletesen állt szerencsére.
Kiszálltunk az autóból és egy cuki fiú elvitte a kocsit. Nem mondom nem nézett ki rosszul. Még hátulról sem.
Olyan érzésem volt mintha én is sztár lennék pedig csak egy meghívott. De mégis ugyan azt a csillogást éreztem, mint a többi híres ember. Regibe karoltam és így mentünk befelé. De egyszer csak a Kaulitz ikrek elszakítottak a nővérkémtől. Esküszöm, percről percre helyesebbek lesznek.
-          Szia édes! – köszönte egyszerre
-          Sziasztok fiúk! – nyomtam mindkettőjük arcára egy puszit. – A nevem Lizbeth Schwarz. És nem édes.
-          Ha alattam fekszel úgy, hívlak, ahogy akarlak. – Súgta Tom a fülembe.
-          Kimondta neked, hogy én valaha fekszek majd alattad? – próbáltam kihúzni a kezemet a karolásából, de nem engedte.
-          Most komolyan játszani szeretnél velem? – kérdezte nagyképűen.
-          Mért ne? Ha belegondolsz az élet is játék. Én meg élvezni szeretném. – végig vonult az arcomon a perverz mosolyom.
-          Akkor nagyon rossz partnert választottál. – azt hiszi, hogy ezzel megfélemlít? Ahhoz korábban kell felkelnie.
Mögöttünk jöttek Regiék. Nem tudom, hogy kikkel volt de hallottam a beszélgetésüket.
-          Arra gondoltam, hogy ez után az átadó után összeülhetnénk.
-          Érdekes gondolat. –
-          Ne úgy. És amúgy is, rossz az, aki rosszra gondol. – mondta a nővérkém.
-          De hülye, aki nem. – szóltam hátra. Ezt nem lehetett kihagyni.
-          Elizabeth Schwarz, ne szólj bele a nagyok dolgába. – mondta nevetve.
Hátrapillantottam, hogy megnézhessem, kik azok a nagyok. Megláttam Kallen Lutzot és Peter Facinellit. Akkor ezért nem mondta el, hogy ki is az a titokzatos idegen.
-          Te. Jó. Isten. – nyögtem ki ezt a pár szót igen tagoltan.
-          Megtudhatjuk mi is, hogy mi olyan érdekes?- kérdezte Kellan és Peter egyszerre.
-          Semmi. Ugye nővérkém? – vettet rám Regi egy olyan pillantást amiből rögtön tudtam, hogy mit kell mondanom.
-          Ugye. – válaszoltam.
Nem sokkal később megint elcsíptünk egy részletet Regi és a fiúk beszélgetéséből.
-          És elárulod, hogy kik azok?- kérdezte Peter. Na ezt drága Reginám bebuktad. Nevettem, persze csak magamban. Nem vagyon önző, de hát a kár öröm a legszebb öröm.
-          Igen. ABC sorrendbe mondom. – na lássuk mit eszeltél ki.
-          Oké. – türelmetlenkedett Kallen.
-          Hát, öhm… Carlisle és Emmett. – mit ne mondjak stílusos volt. Legalábbis ezt vártam.
-          Hmm. Ez imponál. Hallod Peter, az elsőszámú rajongónk itt áll közöttünk.
-          És milyen szép elsőszámú rajongó. – láttam, ahogyan elönti Regi arcát a pir.
-          Ne már. Ez olyan kínos – emelte fel végre a fejét.
-          És még szerény is. – mondta Peter csodálkozva.
-          Na, jó ebből elég. Neked feleséged van és három gyereked. – mutatott Peterre. – Neked meg barátnőd van. – itt pedig Kellanra.
-          Beletrafáltál. – vigyorgott Kallen – Szerintem jó ötlet az a kis haverkodjunk össze dolog.
-          Örülök, hogy tetszik. – mosolygott most már Regi is.
-          Nekem is tetszik. – mondta Peter.
-          Nekünk is. – szólaltak meg egyszerre az ikrek.
-          Tudod tesó, rám számíthatsz. – tettem én is hozzá magamat.
Éreztem, ahogyan Tom lelassít. Nem tudtam miért, de körbe néztem és megláttam a helyünket. Bill és Tom között ültem. Mondhatom csodás. Egy meleg és egy pasi aki a farka után megy. Jobb társaságom nem is lehetne. Ekkor megéreztem valakinek a kezét a combomon. Ezzel már csak annyi baj volt, hogy jobb oldalról éreztem. Tom pedig a bal oldalamon ült. Egy lehetséges ember maradt Bill. Na, jó lehet nem buzi. Láttam be, na de akkor is miért simogatja a combomat. Háborogtam, de csak magamba. Nem tudom miért, hiszen Billnek van barátnője, de ez engem akkor nem zavart. Rátettem a combomon pihenő kezére az enyémet és összekulcsoltam őket. Ellenkezést nem fedeztem fel a viselkedésében. Sőt még meg is szorította a kezemet. Így ültünk és vártunk. Keservesek lehettek ezek a percek minden jelöltnek. Ők lesznek-e az éppen felnyitott borítékban. Én biztosan nem bírnám ki. Lerágnám az összes körmömet idegességemben.
Peter és Kallen díjátadók és éppen ők következtek. Követtem őket a szememmel. De a tekinttetem mégis Regire vándorolt. Ő úgy bámulta Kallen-t, hogy éppen csak a nyála nem folyt ki, de szerintem magában már ezerszer levetkőztette.
-          Te Kellan Lutzról álmodoztál?- kérdeztem persze csak halkan.
-          Nem álmodoztam. – tagadta.
-          Szerelmes vagy? – én pedig tovább faggattam.
-          Nem. Csak tetszik az általa megformált karakter a Twilightban. – nem rossz kifogás csak épp engem nem tud vele át verni.
-          Ha ugyanezt Peterről mondtad volna, talán még el is hiszem.
-          Csak tetszik. Nem vagyok belé szerelemes. – még mindig azt hiszi, hogy nem látok át rajta.
-          Tetszik? – folytattam.
-          IGEN. – ekkor érkezett oda Kallen Regi mögé és meg köszörülte a torkát.
Én pedig visszavonulót fulytam az ikrekhez. Bill még mindig nem engedte el a kezemet. Engem egyáltalán nem zavart. Jó érzés volt, ahogy a puha mégis férfias kezében pihenhet az én apró kezem.
Vége lett a díjátadónak. Bill nagyon furcsán viselkedett. Amikor felálltunk elengedte a kezemet és megfogta a fenekemet. Ha Tom teszi, ugyan ezt kevésbé lepődök meg. Na de Bill. Akis szent, akinek annyira fontos a szerelem. Vagy talán mégsem… ezekkel a gondolatokkal indultam Tom után.
-          Akkor partira fel. – mondta Kallen
-          Igen. – láttam Regi szemében megcsillanni a vágyat. Na, a nővérem mit fog ma csinálni… egy két perverz kép ugrott be róla.
Kallen kézen fogta Regit. Ahogyan rá néztem, közel állt hozzá szerintem, hogy ott helyben orgazmusa legyen. Nézzük el neki. Még szűz…
Lassan haladtunk egyre közelebb egy pár kőpadhoz, ami egy körben volt elhelyezve. Leültünk és már indulhatott is a Party.


2010. december 16., csütörtök

5. fejezet (Elizabeth szemszög)

Csajos nap

Már megint ez a zaj. Na, jó én most nem kelek fel. Tulajdon képen mit is keresek én itt? Mióta hagyom az apámnak, hogy megmondja, mit tegyek? Miért tettem, meg amit kért? Élhetném a csodálatos életemet, de nem én mindent felrúgok.  Miközben annyi rossz volt miatta az életemben. Annyiszor kerültem már a hegycsúcsáról a mély szakadékba. Mikor a saját vérem ölelt át az utcán. Ő nem volt ott. Pedig a lánya vagyok. Bevittek az elvonóra. Akkor bejött látogatni, támogatni? Nem. Egyedül Regina és az édes anyukám volt velem. Éppen helyre jött minden körülöttem, az egyetemre is felvettek, ami nem kis erőfeszítésembe került. Megszoktam a környezetet, szeretem ott lakni.  De én mégis eljöttem.  Még egyszer szerintem nem élném túl. Nem bírnám, ki ha újra összetörne. Ha újra történne valami… végzetes, valami, amiből nem lehet csak úgy felállni, leporolni magad és tovább menni az úton. Valami, ami újra a drogokhoz vezetne. Amitől már csak ott találnék vigaszt. Igen, ezek arra az okaim, ami miatt nem akarok belebonyólodni egy kapcsolatba. Csak egy éjszakán át jól érzem magam, mindenféle kötöttség nélkül. Éreztem, ahogy visszagondolok rá a könnycseppjeim folyóként akarnak előtörni a szememből. De nem hagytam, nem engedhetem meg magamnak, hogy újra érezzek bármit is iránta. Gyorsan elhessegettem az emlékeimet. Vissza térve a jelenbe rájöttem, hogy már fél órája itt fekszek mozdulatlanul és agyalok.
Fel kéne, kell nem. Igaz kedvem nem sok van hozzá, de amit muszáj azt muszáj.
      - Csajos nap! – pattant ki az agyamból. Ezzel elterelhetem a gondolataimat és együtt lehetek Regivel és végül, de nem utolsó sorban kideríthetem, hogy kitől kapta az SMS-t. Okos vagy Liz! Összekötöd a hasznost a jóval. Az egóm növelése után felkeltem az ágyból. Át mentem a gardróbomba, mint kiderült nekem olyanom is van. Előkaptam egy ruhát, magas sarkúval és már fel is voltam öltözve. Bementem fürdőszobámba és éreztem, ahogy a téli napsugarak simogatják a bőrömet. Hó az nem sok esett éppen pár centi. De ha továbbra is így fog ragyogni a nap akkor az is elolvad. Miután magamban kielemeztem a természetet. Jöhetett a haj csinálás. És mivel úgy terveztem, hogy megyünk, fodrászhoz nem szenvedek vele sokat. Bekapcsoltam a hajvasalómat, át futottam vele a hajamat. Egy lágy, enyhe lilás smink és kész is. Már mentem is le.
-          Ööö mióta van itt lift? – kérdeztem hangosan magamtól.
Mivel választ nem tudtam rá csak beszálltam, megnyomtam a 0. gombot. A lift ajtaja becsukódott és el is indult lefelé. Hamar leértem és nem is estem el. Ezzel a mai napom már jól indult! Úgy terveztem, hogy a szokásos csajos nap állomásit itt Amerikában is be kell tartanunk. Első állomás a pláza. Azon belül veszünk valami ruhát. Természetesen mi választjuk a másiknak. De ezt csak is a poén kedvéért. Veszünk valami cipőt és fehérneműt hozzá. Beülünk egy étterembe ebédelni. Utána következik a fodrász, majd az édesség bolt. Amit kifosztunk. És zárásként egy üveg pezsgővel a jakuzziban zárjuk a napot. A gondolatmenetem alatt már a konyhában álltam bögrével a kezemben. Felpillantottam és Regivel találtam szembe magamat. Teljesen indulásra készen fel volt öltözve. Na ezt már szeretem.
-          Jó reggelt! – hajoltam oda hozzá és nyomtam az arcára két nagy cuppanós puszit.
-          Neked is! – viszonozta – Hova megyünk? – érdeklődött tágra nyílt szemekkel.
-          Nem mondom meg. – gondoltam húzom az agyát egy kicsit.
-          Akkor állok elébe a tervednek. Annyira nem lehet rossz. Főképp, hogy a papíron egy csajos napnak a tervét írtad. – nevetett rajtam.
-          Na jó én feladom. Így szerezzen neked az ember meglepetést. – duzzogva elindultam a kijárat felé.
Kimentem beültem a kocsiba és vártam Reginára. Pár percen belül ő is beült mellém. Beindítottam a motort…………..

-          Na és ez tetszik? – mutatott nekem egy ruhát Regi.
-          Nem, nem vagyok hajlandó rózsaszín olcsó ribancnak öltözni egy díjátadó gálán.
-          És különben is azt veszel, amit csak akarsz. Majd később megmutatjuk egymásnak. – folytattam.
Keresgéltem továbbra is a ruhák között. Már, mint úgy tettem, mint aki keresgél. Mikor ide érkeztünk Regi elment a mosdóba. Ez alatt a ruhát kifizettem és megkértem az eladó lányt, hogy tegye, félre majd egy kicsit később vissza jövök érte.
-          Na én megvagyok. Akár mehetünk is tovább.
-          Oké, akkor jöjjön a nap első fény pontja. – jelent meg a perverz mosoly az arcomon.
-          Húh én már félek. – nevetett Regi ahogy látta a az egyre szélesedő mosolyom.
-          Semmi szükség rá. – nyugtattam, bár nem gondoltam komolyan. Megláttam a fehérnemű boltot, hátranyúltam meg ragadtam a nővérkémet és húztam befelé a boltba. Ahogy láttam a perverzség első jelét megjelenni csillogó szemeiben már meg is ijedtem.
-          Na ezt próbáld fel. – fogott a kezében egy piros, fehér szőrös mikulás fehérneműt.
-          Te sem gondolod komolyan?! – a szemöldököm felszalad a homlokom a szemeim pedig kitágultak. Nem szívathat meg így.
-          Ó, dehogynem! Halálosan komolyan gondolom! – nyomta a kezembe.
-          Jó akkor te pedig ezt. – fordultam oldalra és leakasztottam egy fekete, piros csipkés fehérnemű szettet.
-          Tökéletes ez még tetszik is. – jelent meg az ördögi vigyor az arcán.
-          Na ez nem jött össze. – pufogtam.
-          Nem ám. Ha felpróbáltad fotózd le. Kíváncsi vagyok. – nevette el magát Regi.
-          Jó, de akkor te is. – Hátat fordítottam és bementem egy próba fülkébe.
Levettem a kabátomat, a cipőmet és kibújtam a macskanadrágomból meg a ruhámból. Kikapcsoltam a melltartómat és azt is levettem. Ekkor a tűkörben láttam, ahogy húzzák el a függönyt és egy férfi állt be mellém. Gyorsan magam elé kaptam a ruhámat.
-          Elnézést. Nem tudtam, hogy benn van valaki. – Próbálta a tekintetét az arcomon tartani de ez nem igazán sikerült neki. A lábamtól egészen a mellemig jó alaposan végig mért.
-          Semmi baj. De kimenne? – rá néztem és Tom Kaulitzot véltem felfedezni. – Te? – meglepődésemet nem titkoltam.
-          Te? – ő is igen meglepődött. – Nem érsz rá ma este? – nyalta meg a száját. Na de most komolyan ki ő?
-          Nem vagyok kurva már megbocsájts. – fúrtam a tekintetemet az övébe. Nem is néztem le, de már az övénél babráltam. Ennek a kikapcsolását igen megnehezítette az óriás pólója. De sikerrel jártam és lecsúszott a nadrágja. Majd a pólójából is kibujtattam. – Na, most már egyelőek vagyunk. – mosolyogtam rá ördögien. De nem igazán látott belőle semmit, mert a melleim jobban elterelték a figyelmét.
-          Most azt hiszed, hogy miután itt állsz előttem pucéran és félig engem is levetkőztettél majd csak úgy szimplán kisétálok.  – és át fonta a karjait a derekamon. Annyira közel húzott magához, hogy a mellem az izmos felsőtestéhez simult.
-          Nem hiszem! Tudom édes. – megnyaltam a száját és kilöktem a fülkéből.
 Két perc alatt magamra kapkodtam a ruháimat és a kezembe fogtam Tom pólóját és kivittem. Ott állt velem szembe fedetlen izmokkal. Megindult a fantáziám az biztos. Egy éjszakára jó lenne. De én nem vagyok egy olcsó ribanc, hogy vele a nagy Tomnovával csak így hemperegjek. Na, nem azt már nem.
-          Tessék a ruhád. – adtam a kezébe. Szó nélkül magára húzta. És újra oda rántott a testéhez.
-          Kiscsaj ennyivel nincs elintézve a mi ügyünk.
-          Azt hiszed? Ne sóvárogj nekem itt egy gyors numeráért. Persze a kis Tomra – mutattam a nemi szervéhez. – senki nem kíváncsi.
Majd lefejtettem magamról Tom kezeit. És emelt fővel elindultam kifelé. A bejáratnál felemeltem a kezem, kinyújtottam a középső ujjam és kisétáltam az üzletből. Regi még sehol sem volt. Ezért pötyögtem neki egy SMS-t.
Szia Regi! Bocsi, de én kijöttem, mert akadt egy kis incidensem az édességesnél várlak puszii Liz”

Elmentem a ruháért amit félre tettetem. Szerencsére a ruhabolttal szemben volt az édességes így rögtön megtudtam, rohamozni. Vettem gumicukrot, csokit, vattacukrot, pillecukrot meg egyéb finomságokat. De Regi még mindig sehol. Ekkor megszólalt a telefonom. Egy SMS fogadott az említett személytől.

„Szia Lizbeth! Én, még maradok, egy kicsit el kell intéznem valamit. De te nyugodtan menj haza. Szeretlek puszi Regina”

Jó, akkor megyek haza. Megfogtam a szatyraimat, kimentem a kocsimhoz és bepakoltam a vásárolt dolgokat. Beültem……… pár perc elteltével már a kádból másztam ki és a pizsamámat vettem fel. Kifárasztott a mai nap…. Majd holnap elpakolok……. És már aludtam is.

5. fejezet (Regina szemszög)

Csajos nap

Kicsit később keltem, de még mindig előbb, mint Lizbeth. Tegnap az nagyon jó volt. Gyors felöltöztem, majd lementem. Csináltam kávét. A forró ital, finoman égette a torkom.
-          Jó reggelt! – hajolt oda hozzám és nyomott az arcomra két nagy cuppanós puszit.
-          Neked is! – viszonoztam – Hova megyünk? – érdeklődtem tágra nyílt szemekkel.
-          Nem mondom meg. – azt hitte, hogy nem látom azt a lapot, amit a kezében szorongat.
-          Akkor állok elébe a tervednek. Annyira nem lehet rossz. Főképp, hogy a papíron egy csajos napnak a tervét írtad. – nevettem rajta.
-          Na jó én feladom. Így szerezzen neked az ember meglepetést. – duzzogva elindult a kijárat felé.
A kocsiba ültünk és elindultunk…

-          Na és ez tetszik? – mutattam neki egy ruhát.
-          Nem, nem vagyok hajlandó rózsaszín olcsó ribancnak öltözni egy díjátadó gálán.  - És különben is azt veszel, amit csak akarsz. Majd később megmutatjuk egymásnak. – folytatta.
Kimentem a mosdóba.
-          Na én megvagyok. Akár mehetünk is tovább.
-          Oké, akkor jöjjön a nap első fény pontja. – jelent meg a perverz mosoly az arcán, kicsit megijedtem.
-          Húh én már félek. – nevetettem, ahogy láttam a az egyre szélesedő mosolyát.
-          Semmi szükség rá. – nyugtatott meg. Meglátott a fehérnemű boltot, hátranyúlt meg ragadta a kezem és húzott befelé a boltba.
-          Na ezt próbáld fel. – fogtam a kezemben egy piros, fehér szőrös mikulás fehérneműt.
-          Te sem gondolod komolyan?! – a szemöldöke felszaladt a homloka közepére a szemeim pedig kitágultak.
-          Ó, dehogynem! Halálosan komolyan gondolom! – nyomtam a kezébe.
-          Jó akkor te pedig ezt. – fordult oldalra és leakasztott egy fekete, piros csipkés fehérnemű szettet.
-          Tökéletes ez még tetszik is. – jelent meg az ördögi vigyor az arcomon.  
-          Na ez nem jött össze. – pufogott.
-          Nem ám. Ha felpróbáltad fotózd le. Kíváncsi vagyok. – nevettem el magam.
-          Jó, de akkor te is. – hátat fordított nekem és bement egy öltöző fülkébe.
Én is követtem a példáját.
Levetkőztem és felvettem azt a fehérneműt, amit Lizbeth adott a kezembe. Sosem hordtam csipkés fehérneműt, mert nem volt kedvem, de ez a darab nagyon tetszett. Fordultam egyet-kettőt, majd lefotóztam magam.
Gyorsan visszavettem a ruhámat. Megnéztem még magam a tükörbe és eligazítottam a hajam. Kinéztem a függönyön keresztül és láttam, ahogy Lizbeth kilöki a próbafülkéből Tom Kaulitz-ot. Ezen egy jót mosolyogtam.

Szia Regi! Bocsi, de én kijöttem, mert akadt egy kis incidensem az édességesnél várlak puszii Liz”

Kaptam közvetlenül utána egy SMS-t.
Kezembe a csipkés csodával mentem a pénztárhoz.
-          Jó napot!- köszöntem.
-          Jó napot! Csak ez lesz?
-          Igen.
Fizettem, majd kiindultam az üzletből.
Ránéztem az órámra és megijedtem, hogy már ennyi ideje itt vagyunk. Lizbteh, pedig már biztos régóta vár rám.
Valaki belém jött.
-          Hé, nem nézel a szemed elé?- kérdezte idegesen a férfi.
-          Én nem figyelek? Maga jött belém. – keltem ki magamból én is.
Egymás szemébe néztünk és elnevettük magunkat.
-          Mi állandóan összefutunk. – mondta nevetve Kellan.
-          De hova sietsz ennyire?
-          Kellan, bántotta magát ez a lány? Maga meg, kisasszony, jobb lenne, ha nem menne Kellan Lutz közelébe. – találtam szembe magam egy magas, izmos testőrrel.
-          Öh… - értelmes szó volt tőlem.
-          Nem hallotta? Takarodjon innét. – mondta egy másik testőr.
Kellan karon ragadott és elkezdtünk futni.
A testőrök meg utánunk…
Befutottunk egy elválasztó fal mögé. Kellan a számra tette a kezét.
A testőrök elszaladtak mellettünk.
-          Ez… - mondtam nevetve.
-          Na szóval, gyere. Ebédeltél már valamit?
-          Nem, de előtte írok egy SMS-t.
-          Oké.
Előkaptam a telefonom és elkezdtem bepötyögni a szavakat…

„Szia Lizbeth! Én, még maradok, egy kicsit el kell intéznem valamit. De te nyugodtan menj haza. Szeretlek puszi Regina”

Kellan kézen fogott és lementünk az éttermekhez.
-          Te nem félsz, hogy egy paparazzi lefotóz és egy újságban mindenféle dolgokat írnak rólunk és AnnaLynne meg…
-          Nem. Jól érzem magam veled. És AnnaLynne amúgy sincs itt.
-          Aha…
-          Ki tudom magyarázni. Hidd el.
Leültünk egy asztalhoz.
-          Mit kérsz?- kérdezte Kellan és felállt.
-          Egy szelet Hawaii pizzát.
-          Oké, mindjárt hozom. És üdítőt?
-          Cola.
-          Oké.
Kellan gyorsan visszaért.
Ugyanazt ette, mint én.
A testőrök megtaláltak minket.
-          Maga, mit képzel? Meghívatja magát Kellan Lutz-cal? Nem szégyelli magát? Az összes egy éhenkórász. – mondta az egyik nem túlságosan kedves stílusban.
-          Bocsánat. Én nem hívattam meg magam. Az úr ajánlotta fel, de vissza fogom fizetni. És nem vagyok éhenkórász. Maga viszont egy bunkó állat. – mondtam és felálltam.
-          Ezt nem kellett volna kislány. – mondta és megfogta a csuklóm.
Tanultam harcolni. Egy gyors mozdulattal kivettem a kezem az őréből és az őr kezét fogtam hátra.
-          Na szóval, én nem vagyok éhenkórász. – tagoltam neki. – Megértettük egymást?
-          Meg. – mondta dühösen az őr.
-          Regi, ez ügyes volt. – dicsért meg Kellan.
Felkapta a cuccom. Belékaroltam és elhagytuk az étkezőt. Az őrök tisztes távolságból követtek minket.
Beültünk egy édességboltba.
-          Szereted az édességet?- kérdezte Kellan.
-          Aha. Nagyon szeretem.
-          Én is. Jól elintézted Benjamint.
-          Benjamin?
-          Úgy hívják. Tanultál küzdősportot?
-          Aha.
-          Nagyon jól csináltad. Lehetnél te az testőröm. – nyalta meg a szája szélét.
Én a testőre… Milyen értelemben? Védeném én a testét.
-          Nagyon csábító állás, de apám fogja kitalálni, hogy mi legyen a munkám. – húztam el a szám.
-          Kár…
Még ettünk, jó sok csokit. Kaptam egy puszit, majd elment.
Én is hazamentem. Felmentem a szobámba. Kivettem a fehérneműt, majd betettem a gardróbom egyik eldugott részébe. A szatyorba volt még egy levél. Kibontottam.

,,Kedves Regina!
Amikor ezt a levelet írom, csak reménykedem, hogy majd találkozunk. Tudod, mi mindig összefutunk. Jó volt tegnap a karácsonyfa…
Na szóval. Holnap találkozunk.
Szia!
K.L.”

Mosolyogva dőltem az ágyba, majd elaludtam. A levelet szorongattam a kezembe. Kellan Lutz illata volt. Annyira jó volt vele találkozni. Remélem holnap is összefutunk.

2010. december 15., szerda

4. fejezet (Regina szemszög)

Szent este

Reggel, kora reggel van. Gyorsan felöltöztem és elszaladtam fenyőfát venni. Nem csak nekem jutott eszembe későn, hogy karácsony van.
-          Segíthetek?- kérdezte valaki a hátam mögül, mire én ugrottam egyet.
-          Ne ijessz meg!- mondtam dühösen.
Hátrafordultam. Kellan Lutz. Istenem.
-          Nem állt szándékomban.
-          Semmi baj.
-          Most veszed meg a karácsonyfát? Nincs egy kicsit korán ahhoz?
-          Elfelejtettem, hogy ma van karácsony és este úgy döntöttem, hogy megveszem, még mielőtt Lizbeth felébred.
-          Lizbeth? Féltestvér, ha jól sejtem.
-          Jól sejted.
-          Segítsek?
-          Aha.
Megvettem a legszebb fát. Kellan segített hazavinni, majd felállítani.
-          Igazán szép ház. – mondta.
-          Köszi. Apánknak semmi sem drága.
-          Szóval apuci a közös.
-          Aha.
-          Nevet!
-          Jürgen Schwarz. – rántottam meg a vállam.
-          Ááá. Bill Condon uncsitesója.
Elkezdtem nevetni.
Hallottam, ahogy Lizbeth jön le a lépcsőn. Aztán koppanás. Kituszkoltam Kellant a hátsó bejáraton és odamentem Lizbethez.
Nevetnem kellett rajta. Megbotlott.
-          Kuss! Most keltem… ez per pillanat egyáltalán nem vicces! –háborgott. Majd szépen lassan felkelt.
-          Jaj, hugi! Neked sosem ment a reggeli mozgás. Hozok kávét.
-          Köszi. – végig feküdt a kanapén.
-          Már itt is vagyok. - vittem be a kávéját.
-          Örök hálám! Élet mentő vagy! – hálálkodott – Nem tudod, hogy mi volt az a nagy zaj? – kíváncsiskodott.
-          Nem. De én is arra keltem. – húztam el a szám, mintha nem tudnám, hogy valószínűleg a fa felborulását hallotta meg, bár előtte én is hallottam egy két kopácsolást, de nem foglalkoztam vele. . – Na idd meg a kávéd, öltözz fel  és mennyünk mert még sok dolgunk van ma.
-          Jó, jó már el is indultam. – elindult a lépcsőn.
Én gyorsan felszaladtam és felöltöztem. A hajamat kihúztam. Megágyaztam, majd elindultam le.

/Egy órával később/

-          Azt hittem, hogy már soha nem leszel készen .- húztam.
-          Ha-ha-ha. Na megyünk vagy még egy kicsit szívatsz? – kérdezte gúnyolódva.
-          Nem, nem szívatlak csak mennyünk már. – mondtam és kiindultam.
Bezárta a házat, majd beszállt az autójába.
-          Az én szerelmem. – mondta.  – Hogy utaztál kicsikém? – beszélt az autóhoz.
-          Elhiszem, hogy örülsz. De már tizenegy óra van. Majd ha haza jöttünk szeretgeted, most mennyünk, már kérlek.
-          Jól van na. – húzta fel az orrát úgy mint aki megsértődött volna. – Ülj be. – fordult hozzám.
Nem szeretem, amikor ő vezet és azt sem, ahogyan vezet. Valamikor csigalassú, valamikor meg még levegőt se tudok venni. Bezzeg én…
Megérkeztünk az üzlethez.
-          Vásárlásra fel! – emelte fel a kezét. Majd mindketten elröhögtük magunkat.
-          Úgy gondoltam, hogy mivel nagyon sok minden kell két irányba megyünk. Írtam egy listát neked, meg magamnak. – mondtam büszkén.
-          Részemről oké. Akkor ha minden meg van írj egy üzit vagy fordítva. – nyomtott egy puszit az arcomra és én már el is indult.
Hajfesték
Smink készlet
Könyvek
Tojás
Elem
Füstölő
Kakaópor
Gyertya
Magazinok
Körömlakk

Elindultam, hogy mindent megvegyek. Végigmentem a játéksoron is. Mindig szerettem a pici autókat, amiket lehetett venni. Volt ott egy csomó és leragadtam. Nézegettem őket. Betettem egy fekete Mercedes CLK550-ös modellt. Jót nevettem rajta. Nagyon szép volt és hibátlan.
Gyorsan végig szaladtam az üzleten. Közben felhívtam az egyik legjibb éttermet, hogy szeretnék asztalt foglalni két személyre.
Kaptam egy üzenetet, hogy készen van, mire visszaírtam, hogy én is.
Találkoztunk a kocsinál.
Elindultunk a plázába.

/négy órával később/

-          Végre haza értünk! Én annyira elfáradtam, és még fenyőfát se vettünk. – siránkozott.
-          De vettünk fenyőfát. És én már fel is díszítettem. Reggel elugrottam érte. Tudtam, hogy úgy is tovább alszol. – mosolyogtam.
-          Akkor jó.
-          És még asztalfoglalásunk is van estére. – büszkélkedetem.
-          Tökéletes. És hány órára?
-          Nyolcra, terveztem, hogy ilyen későn fogunk végezni.
-          Na, te aztán mindenre felkészültél. Akkor mennyünk öltözzünk ár és induljunk.
Felmentünk a szobáinkba. Felvettem egy kék, koktél ruhát és begöndörítettem a hajam.
Lementem és vártam Lizbeth-et.
Egy gyönyörű ruhában volt.
Elindultunk az étterem felé.

Csak késő este értünk haza. Nagyon jól éreztük magunkat. Hullafáradtan dőltünk be az ágyba.