2010. december 16., csütörtök

5. fejezet (Elizabeth szemszög)

Csajos nap

Már megint ez a zaj. Na, jó én most nem kelek fel. Tulajdon képen mit is keresek én itt? Mióta hagyom az apámnak, hogy megmondja, mit tegyek? Miért tettem, meg amit kért? Élhetném a csodálatos életemet, de nem én mindent felrúgok.  Miközben annyi rossz volt miatta az életemben. Annyiszor kerültem már a hegycsúcsáról a mély szakadékba. Mikor a saját vérem ölelt át az utcán. Ő nem volt ott. Pedig a lánya vagyok. Bevittek az elvonóra. Akkor bejött látogatni, támogatni? Nem. Egyedül Regina és az édes anyukám volt velem. Éppen helyre jött minden körülöttem, az egyetemre is felvettek, ami nem kis erőfeszítésembe került. Megszoktam a környezetet, szeretem ott lakni.  De én mégis eljöttem.  Még egyszer szerintem nem élném túl. Nem bírnám, ki ha újra összetörne. Ha újra történne valami… végzetes, valami, amiből nem lehet csak úgy felállni, leporolni magad és tovább menni az úton. Valami, ami újra a drogokhoz vezetne. Amitől már csak ott találnék vigaszt. Igen, ezek arra az okaim, ami miatt nem akarok belebonyólodni egy kapcsolatba. Csak egy éjszakán át jól érzem magam, mindenféle kötöttség nélkül. Éreztem, ahogy visszagondolok rá a könnycseppjeim folyóként akarnak előtörni a szememből. De nem hagytam, nem engedhetem meg magamnak, hogy újra érezzek bármit is iránta. Gyorsan elhessegettem az emlékeimet. Vissza térve a jelenbe rájöttem, hogy már fél órája itt fekszek mozdulatlanul és agyalok.
Fel kéne, kell nem. Igaz kedvem nem sok van hozzá, de amit muszáj azt muszáj.
      - Csajos nap! – pattant ki az agyamból. Ezzel elterelhetem a gondolataimat és együtt lehetek Regivel és végül, de nem utolsó sorban kideríthetem, hogy kitől kapta az SMS-t. Okos vagy Liz! Összekötöd a hasznost a jóval. Az egóm növelése után felkeltem az ágyból. Át mentem a gardróbomba, mint kiderült nekem olyanom is van. Előkaptam egy ruhát, magas sarkúval és már fel is voltam öltözve. Bementem fürdőszobámba és éreztem, ahogy a téli napsugarak simogatják a bőrömet. Hó az nem sok esett éppen pár centi. De ha továbbra is így fog ragyogni a nap akkor az is elolvad. Miután magamban kielemeztem a természetet. Jöhetett a haj csinálás. És mivel úgy terveztem, hogy megyünk, fodrászhoz nem szenvedek vele sokat. Bekapcsoltam a hajvasalómat, át futottam vele a hajamat. Egy lágy, enyhe lilás smink és kész is. Már mentem is le.
-          Ööö mióta van itt lift? – kérdeztem hangosan magamtól.
Mivel választ nem tudtam rá csak beszálltam, megnyomtam a 0. gombot. A lift ajtaja becsukódott és el is indult lefelé. Hamar leértem és nem is estem el. Ezzel a mai napom már jól indult! Úgy terveztem, hogy a szokásos csajos nap állomásit itt Amerikában is be kell tartanunk. Első állomás a pláza. Azon belül veszünk valami ruhát. Természetesen mi választjuk a másiknak. De ezt csak is a poén kedvéért. Veszünk valami cipőt és fehérneműt hozzá. Beülünk egy étterembe ebédelni. Utána következik a fodrász, majd az édesség bolt. Amit kifosztunk. És zárásként egy üveg pezsgővel a jakuzziban zárjuk a napot. A gondolatmenetem alatt már a konyhában álltam bögrével a kezemben. Felpillantottam és Regivel találtam szembe magamat. Teljesen indulásra készen fel volt öltözve. Na ezt már szeretem.
-          Jó reggelt! – hajoltam oda hozzá és nyomtam az arcára két nagy cuppanós puszit.
-          Neked is! – viszonozta – Hova megyünk? – érdeklődött tágra nyílt szemekkel.
-          Nem mondom meg. – gondoltam húzom az agyát egy kicsit.
-          Akkor állok elébe a tervednek. Annyira nem lehet rossz. Főképp, hogy a papíron egy csajos napnak a tervét írtad. – nevetett rajtam.
-          Na jó én feladom. Így szerezzen neked az ember meglepetést. – duzzogva elindultam a kijárat felé.
Kimentem beültem a kocsiba és vártam Reginára. Pár percen belül ő is beült mellém. Beindítottam a motort…………..

-          Na és ez tetszik? – mutatott nekem egy ruhát Regi.
-          Nem, nem vagyok hajlandó rózsaszín olcsó ribancnak öltözni egy díjátadó gálán.
-          És különben is azt veszel, amit csak akarsz. Majd később megmutatjuk egymásnak. – folytattam.
Keresgéltem továbbra is a ruhák között. Már, mint úgy tettem, mint aki keresgél. Mikor ide érkeztünk Regi elment a mosdóba. Ez alatt a ruhát kifizettem és megkértem az eladó lányt, hogy tegye, félre majd egy kicsit később vissza jövök érte.
-          Na én megvagyok. Akár mehetünk is tovább.
-          Oké, akkor jöjjön a nap első fény pontja. – jelent meg a perverz mosoly az arcomon.
-          Húh én már félek. – nevetett Regi ahogy látta a az egyre szélesedő mosolyom.
-          Semmi szükség rá. – nyugtattam, bár nem gondoltam komolyan. Megláttam a fehérnemű boltot, hátranyúltam meg ragadtam a nővérkémet és húztam befelé a boltba. Ahogy láttam a perverzség első jelét megjelenni csillogó szemeiben már meg is ijedtem.
-          Na ezt próbáld fel. – fogott a kezében egy piros, fehér szőrös mikulás fehérneműt.
-          Te sem gondolod komolyan?! – a szemöldököm felszalad a homlokom a szemeim pedig kitágultak. Nem szívathat meg így.
-          Ó, dehogynem! Halálosan komolyan gondolom! – nyomta a kezembe.
-          Jó akkor te pedig ezt. – fordultam oldalra és leakasztottam egy fekete, piros csipkés fehérnemű szettet.
-          Tökéletes ez még tetszik is. – jelent meg az ördögi vigyor az arcán.
-          Na ez nem jött össze. – pufogtam.
-          Nem ám. Ha felpróbáltad fotózd le. Kíváncsi vagyok. – nevette el magát Regi.
-          Jó, de akkor te is. – Hátat fordítottam és bementem egy próba fülkébe.
Levettem a kabátomat, a cipőmet és kibújtam a macskanadrágomból meg a ruhámból. Kikapcsoltam a melltartómat és azt is levettem. Ekkor a tűkörben láttam, ahogy húzzák el a függönyt és egy férfi állt be mellém. Gyorsan magam elé kaptam a ruhámat.
-          Elnézést. Nem tudtam, hogy benn van valaki. – Próbálta a tekintetét az arcomon tartani de ez nem igazán sikerült neki. A lábamtól egészen a mellemig jó alaposan végig mért.
-          Semmi baj. De kimenne? – rá néztem és Tom Kaulitzot véltem felfedezni. – Te? – meglepődésemet nem titkoltam.
-          Te? – ő is igen meglepődött. – Nem érsz rá ma este? – nyalta meg a száját. Na de most komolyan ki ő?
-          Nem vagyok kurva már megbocsájts. – fúrtam a tekintetemet az övébe. Nem is néztem le, de már az övénél babráltam. Ennek a kikapcsolását igen megnehezítette az óriás pólója. De sikerrel jártam és lecsúszott a nadrágja. Majd a pólójából is kibujtattam. – Na, most már egyelőek vagyunk. – mosolyogtam rá ördögien. De nem igazán látott belőle semmit, mert a melleim jobban elterelték a figyelmét.
-          Most azt hiszed, hogy miután itt állsz előttem pucéran és félig engem is levetkőztettél majd csak úgy szimplán kisétálok.  – és át fonta a karjait a derekamon. Annyira közel húzott magához, hogy a mellem az izmos felsőtestéhez simult.
-          Nem hiszem! Tudom édes. – megnyaltam a száját és kilöktem a fülkéből.
 Két perc alatt magamra kapkodtam a ruháimat és a kezembe fogtam Tom pólóját és kivittem. Ott állt velem szembe fedetlen izmokkal. Megindult a fantáziám az biztos. Egy éjszakára jó lenne. De én nem vagyok egy olcsó ribanc, hogy vele a nagy Tomnovával csak így hemperegjek. Na, nem azt már nem.
-          Tessék a ruhád. – adtam a kezébe. Szó nélkül magára húzta. És újra oda rántott a testéhez.
-          Kiscsaj ennyivel nincs elintézve a mi ügyünk.
-          Azt hiszed? Ne sóvárogj nekem itt egy gyors numeráért. Persze a kis Tomra – mutattam a nemi szervéhez. – senki nem kíváncsi.
Majd lefejtettem magamról Tom kezeit. És emelt fővel elindultam kifelé. A bejáratnál felemeltem a kezem, kinyújtottam a középső ujjam és kisétáltam az üzletből. Regi még sehol sem volt. Ezért pötyögtem neki egy SMS-t.
„Szia Regi! Bocsi, de én kijöttem, mert akadt egy kis incidensem az édességesnél várlak puszii Liz”

Elmentem a ruháért amit félre tettetem. Szerencsére a ruhabolttal szemben volt az édességes így rögtön megtudtam, rohamozni. Vettem gumicukrot, csokit, vattacukrot, pillecukrot meg egyéb finomságokat. De Regi még mindig sehol. Ekkor megszólalt a telefonom. Egy SMS fogadott az említett személytől.

„Szia Lizbeth! Én, még maradok, egy kicsit el kell intéznem valamit. De te nyugodtan menj haza. Szeretlek puszi Regina”

Jó, akkor megyek haza. Megfogtam a szatyraimat, kimentem a kocsimhoz és bepakoltam a vásárolt dolgokat. Beültem……… pár perc elteltével már a kádból másztam ki és a pizsamámat vettem fel. Kifárasztott a mai nap…. Majd holnap elpakolok……. És már aludtam is.

5. fejezet (Regina szemszög)

Csajos nap

Kicsit később keltem, de még mindig előbb, mint Lizbeth. Tegnap az nagyon jó volt. Gyors felöltöztem, majd lementem. Csináltam kávét. A forró ital, finoman égette a torkom.
-          Jó reggelt! – hajolt oda hozzám és nyomott az arcomra két nagy cuppanós puszit.
-          Neked is! – viszonoztam – Hova megyünk? – érdeklődtem tágra nyílt szemekkel.
-          Nem mondom meg. – azt hitte, hogy nem látom azt a lapot, amit a kezében szorongat.
-          Akkor állok elébe a tervednek. Annyira nem lehet rossz. Főképp, hogy a papíron egy csajos napnak a tervét írtad. – nevettem rajta.
-          Na jó én feladom. Így szerezzen neked az ember meglepetést. – duzzogva elindult a kijárat felé.
A kocsiba ültünk és elindultunk…

-          Na és ez tetszik? – mutattam neki egy ruhát.
-          Nem, nem vagyok hajlandó rózsaszín olcsó ribancnak öltözni egy díjátadó gálán.  - És különben is azt veszel, amit csak akarsz. Majd később megmutatjuk egymásnak. – folytatta.
Kimentem a mosdóba.
-          Na én megvagyok. Akár mehetünk is tovább.
-          Oké, akkor jöjjön a nap első fény pontja. – jelent meg a perverz mosoly az arcán, kicsit megijedtem.
-          Húh én már félek. – nevetettem, ahogy láttam a az egyre szélesedő mosolyát.
-          Semmi szükség rá. – nyugtatott meg. Meglátott a fehérnemű boltot, hátranyúlt meg ragadta a kezem és húzott befelé a boltba.
-          Na ezt próbáld fel. – fogtam a kezemben egy piros, fehér szőrös mikulás fehérneműt.
-          Te sem gondolod komolyan?! – a szemöldöke felszaladt a homloka közepére a szemeim pedig kitágultak.
-          Ó, dehogynem! Halálosan komolyan gondolom! – nyomtam a kezébe.
-          Jó akkor te pedig ezt. – fordult oldalra és leakasztott egy fekete, piros csipkés fehérnemű szettet.
-          Tökéletes ez még tetszik is. – jelent meg az ördögi vigyor az arcomon.  
-          Na ez nem jött össze. – pufogott.
-          Nem ám. Ha felpróbáltad fotózd le. Kíváncsi vagyok. – nevettem el magam.
-          Jó, de akkor te is. – hátat fordított nekem és bement egy öltöző fülkébe.
Én is követtem a példáját.
Levetkőztem és felvettem azt a fehérneműt, amit Lizbeth adott a kezembe. Sosem hordtam csipkés fehérneműt, mert nem volt kedvem, de ez a darab nagyon tetszett. Fordultam egyet-kettőt, majd lefotóztam magam.
Gyorsan visszavettem a ruhámat. Megnéztem még magam a tükörbe és eligazítottam a hajam. Kinéztem a függönyön keresztül és láttam, ahogy Lizbeth kilöki a próbafülkéből Tom Kaulitz-ot. Ezen egy jót mosolyogtam.

„Szia Regi! Bocsi, de én kijöttem, mert akadt egy kis incidensem az édességesnél várlak puszii Liz”

Kaptam közvetlenül utána egy SMS-t.
Kezembe a csipkés csodával mentem a pénztárhoz.
-          Jó napot!- köszöntem.
-          Jó napot! Csak ez lesz?
-          Igen.
Fizettem, majd kiindultam az üzletből.
Ránéztem az órámra és megijedtem, hogy már ennyi ideje itt vagyunk. Lizbteh, pedig már biztos régóta vár rám.
Valaki belém jött.
-          Hé, nem nézel a szemed elé?- kérdezte idegesen a férfi.
-          Én nem figyelek? Maga jött belém. – keltem ki magamból én is.
Egymás szemébe néztünk és elnevettük magunkat.
-          Mi állandóan összefutunk. – mondta nevetve Kellan.
-          De hova sietsz ennyire?
-          Kellan, bántotta magát ez a lány? Maga meg, kisasszony, jobb lenne, ha nem menne Kellan Lutz közelébe. – találtam szembe magam egy magas, izmos testőrrel.
-          Öh… - értelmes szó volt tőlem.
-          Nem hallotta? Takarodjon innét. – mondta egy másik testőr.
Kellan karon ragadott és elkezdtünk futni.
A testőrök meg utánunk…
Befutottunk egy elválasztó fal mögé. Kellan a számra tette a kezét.
A testőrök elszaladtak mellettünk.
-          Ez… - mondtam nevetve.
-          Na szóval, gyere. Ebédeltél már valamit?
-          Nem, de előtte írok egy SMS-t.
-          Oké.
Előkaptam a telefonom és elkezdtem bepötyögni a szavakat…

„Szia Lizbeth! Én, még maradok, egy kicsit el kell intéznem valamit. De te nyugodtan menj haza. Szeretlek puszi Regina”

Kellan kézen fogott és lementünk az éttermekhez.
-          Te nem félsz, hogy egy paparazzi lefotóz és egy újságban mindenféle dolgokat írnak rólunk és AnnaLynne meg…
-          Nem. Jól érzem magam veled. És AnnaLynne amúgy sincs itt.
-          Aha…
-          Ki tudom magyarázni. Hidd el.
Leültünk egy asztalhoz.
-          Mit kérsz?- kérdezte Kellan és felállt.
-          Egy szelet Hawaii pizzát.
-          Oké, mindjárt hozom. És üdítőt?
-          Cola.
-          Oké.
Kellan gyorsan visszaért.
Ugyanazt ette, mint én.
A testőrök megtaláltak minket.
-          Maga, mit képzel? Meghívatja magát Kellan Lutz-cal? Nem szégyelli magát? Az összes egy éhenkórász. – mondta az egyik nem túlságosan kedves stílusban.
-          Bocsánat. Én nem hívattam meg magam. Az úr ajánlotta fel, de vissza fogom fizetni. És nem vagyok éhenkórász. Maga viszont egy bunkó állat. – mondtam és felálltam.
-          Ezt nem kellett volna kislány. – mondta és megfogta a csuklóm.
Tanultam harcolni. Egy gyors mozdulattal kivettem a kezem az őréből és az őr kezét fogtam hátra.
-          Na szóval, én nem vagyok éhenkórász. – tagoltam neki. – Megértettük egymást?
-          Meg. – mondta dühösen az őr.
-          Regi, ez ügyes volt. – dicsért meg Kellan.
Felkapta a cuccom. Belékaroltam és elhagytuk az étkezőt. Az őrök tisztes távolságból követtek minket.
Beültünk egy édességboltba.
-          Szereted az édességet?- kérdezte Kellan.
-          Aha. Nagyon szeretem.
-          Én is. Jól elintézted Benjamint.
-          Benjamin?
-          Úgy hívják. Tanultál küzdősportot?
-          Aha.
-          Nagyon jól csináltad. Lehetnél te az testőröm. – nyalta meg a szája szélét.
Én a testőre… Milyen értelemben? Védeném én a testét.
-          Nagyon csábító állás, de apám fogja kitalálni, hogy mi legyen a munkám. – húztam el a szám.
-          Kár…
Még ettünk, jó sok csokit. Kaptam egy puszit, majd elment.
Én is hazamentem. Felmentem a szobámba. Kivettem a fehérneműt, majd betettem a gardróbom egyik eldugott részébe. A szatyorba volt még egy levél. Kibontottam.

,,Kedves Regina!
Amikor ezt a levelet írom, csak reménykedem, hogy majd találkozunk. Tudod, mi mindig összefutunk. Jó volt tegnap a karácsonyfa…
Na szóval. Holnap találkozunk.
Szia!
K.L.”

Mosolyogva dőltem az ágyba, majd elaludtam. A levelet szorongattam a kezembe. Kellan Lutz illata volt. Annyira jó volt vele találkozni. Remélem holnap is összefutunk.

2010. december 15., szerda

4. fejezet (Regina szemszög)

Szent este

Reggel, kora reggel van. Gyorsan felöltöztem és elszaladtam fenyőfát venni. Nem csak nekem jutott eszembe későn, hogy karácsony van.
-          Segíthetek?- kérdezte valaki a hátam mögül, mire én ugrottam egyet.
-          Ne ijessz meg!- mondtam dühösen.
Hátrafordultam. Kellan Lutz. Istenem.
-          Nem állt szándékomban.
-          Semmi baj.
-          Most veszed meg a karácsonyfát? Nincs egy kicsit korán ahhoz?
-          Elfelejtettem, hogy ma van karácsony és este úgy döntöttem, hogy megveszem, még mielőtt Lizbeth felébred.
-          Lizbeth? Féltestvér, ha jól sejtem.
-          Jól sejted.
-          Segítsek?
-          Aha.
Megvettem a legszebb fát. Kellan segített hazavinni, majd felállítani.
-          Igazán szép ház. – mondta.
-          Köszi. Apánknak semmi sem drága.
-          Szóval apuci a közös.
-          Aha.
-          Nevet!
-          Jürgen Schwarz. – rántottam meg a vállam.
-          Ááá. Bill Condon uncsitesója.
Elkezdtem nevetni.
Hallottam, ahogy Lizbeth jön le a lépcsőn. Aztán koppanás. Kituszkoltam Kellant a hátsó bejáraton és odamentem Lizbethez.
Nevetnem kellett rajta. Megbotlott.
-          Kuss! Most keltem… ez per pillanat egyáltalán nem vicces! –háborgott. Majd szépen lassan felkelt.
-          Jaj, hugi! Neked sosem ment a reggeli mozgás. Hozok kávét.
-          Köszi. – végig feküdt a kanapén.
-          Már itt is vagyok. - vittem be a kávéját.
-          Örök hálám! Élet mentő vagy! – hálálkodott – Nem tudod, hogy mi volt az a nagy zaj? – kíváncsiskodott.
-          Nem. De én is arra keltem. – húztam el a szám, mintha nem tudnám, hogy valószínűleg a fa felborulását hallotta meg, bár előtte én is hallottam egy két kopácsolást, de nem foglalkoztam vele. . – Na idd meg a kávéd, öltözz fel  és mennyünk mert még sok dolgunk van ma.
-          Jó, jó már el is indultam. – elindult a lépcsőn.
Én gyorsan felszaladtam és felöltöztem. A hajamat kihúztam. Megágyaztam, majd elindultam le.

/Egy órával később/

-          Azt hittem, hogy már soha nem leszel készen .- húztam.
-          Ha-ha-ha. Na megyünk vagy még egy kicsit szívatsz? – kérdezte gúnyolódva.
-          Nem, nem szívatlak csak mennyünk már. – mondtam és kiindultam.
Bezárta a házat, majd beszállt az autójába.
-          Az én szerelmem. – mondta.  – Hogy utaztál kicsikém? – beszélt az autóhoz.
-          Elhiszem, hogy örülsz. De már tizenegy óra van. Majd ha haza jöttünk szeretgeted, most mennyünk, már kérlek.
-          Jól van na. – húzta fel az orrát úgy mint aki megsértődött volna. – Ülj be. – fordult hozzám.
Nem szeretem, amikor ő vezet és azt sem, ahogyan vezet. Valamikor csigalassú, valamikor meg még levegőt se tudok venni. Bezzeg én…
Megérkeztünk az üzlethez.
-          Vásárlásra fel! – emelte fel a kezét. Majd mindketten elröhögtük magunkat.
-          Úgy gondoltam, hogy mivel nagyon sok minden kell két irányba megyünk. Írtam egy listát neked, meg magamnak. – mondtam büszkén.
-          Részemről oké. Akkor ha minden meg van írj egy üzit vagy fordítva. – nyomtott egy puszit az arcomra és én már el is indult.
Hajfesték
Smink készlet
Könyvek
Tojás
Elem
Füstölő
Kakaópor
Gyertya
Magazinok
Körömlakk

Elindultam, hogy mindent megvegyek. Végigmentem a játéksoron is. Mindig szerettem a pici autókat, amiket lehetett venni. Volt ott egy csomó és leragadtam. Nézegettem őket. Betettem egy fekete Mercedes CLK550-ös modellt. Jót nevettem rajta. Nagyon szép volt és hibátlan.
Gyorsan végig szaladtam az üzleten. Közben felhívtam az egyik legjibb éttermet, hogy szeretnék asztalt foglalni két személyre.
Kaptam egy üzenetet, hogy készen van, mire visszaírtam, hogy én is.
Találkoztunk a kocsinál.
Elindultunk a plázába.

/négy órával később/

-          Végre haza értünk! Én annyira elfáradtam, és még fenyőfát se vettünk. – siránkozott.
-          De vettünk fenyőfát. És én már fel is díszítettem. Reggel elugrottam érte. Tudtam, hogy úgy is tovább alszol. – mosolyogtam.
-          Akkor jó.
-          És még asztalfoglalásunk is van estére. – büszkélkedetem.
-          Tökéletes. És hány órára?
-          Nyolcra, terveztem, hogy ilyen későn fogunk végezni.
-          Na, te aztán mindenre felkészültél. Akkor mennyünk öltözzünk ár és induljunk.
Felmentünk a szobáinkba. Felvettem egy kék, koktél ruhát és begöndörítettem a hajam.
Lementem és vártam Lizbeth-et.
Egy gyönyörű ruhában volt.
Elindultunk az étterem felé.

Csak késő este értünk haza. Nagyon jól éreztük magunkat. Hullafáradtan dőltünk be az ágyba.

4. fejezet (Elizabeth szemszög)

Szent este

Mi lehetett ez? Reggel van .. korán reggel. De a kíváncsiságom, mint mindig most is eluralkodott rajtam. Nehézkesen, de kimásztam az ágyból. Kinyitottam az ajtómat, és úgy ahogy voltam elindultan a lépcsőn lefelé. Ez összeragadt szemekkel nem a legtanácsosabb. Természetesen sikerült lezúgnom az utolsó három lépcsőfokot. Éljen…. Hangokat hallottam, ahogy röhögcsélnek. Igazából még mindig nem tudtam rendesen kinyitni a szemeimet ezért csak beszéltem.

-          Kuss! Most keltem… ez per pillanat egyáltalán nem vicces! –háborogtam. Majd szépen lassan, de biztosan felkeltem.
-          Jaj, hugi! Neked sosem ment a reggeli mozgás. Hozok kávét.
-          Köszi. – Szépen lassan végig feküdtem a kanapén, de a hang forrását még mindig nem tudtam meg. Alig vártam fél percet már éreztem a gőzölgő kávé illatának lágy simogatását.
-          Már itt is vagyok .- jelent meg a bögrémmel a kezében Regi.
-          Örök hálám! Élet mentő vagy! – hálálkodtak – Nem tudod, hogy mi volt az a nagy zaj? – kíváncsiskodtam hiszen ezért jöttem .
-          Nem. De én is arra keltem. – húzta el a száját. – Na idd meg a kávéd, öltözz fel  és mennyünk mert még sok dolgunk van ma.
-          Jó, jó már el is indultam. – nagy nehezen de megint elindultam a lépcsőn.

Közben megittam a kávémat. Annyira csábító és hívogató volt még mindig az ágyam. Schwarz Lizbeth! Nem szabad vissza aludni! Parancsoltam magamra és már el is mentem az ágyam mellett. A bőröndömet kicipzáraztam és elkezdtem kutakodni. Tökéletes ruhákat találtam. Kipakoltam őket az ágyamra és elmentem tusolni. Olyan jó ébresztő hatása volt……

Egy órával később ……..

Az utolsó lépcsőfokon is leemeltem a lábaimat elesés nélkül. Dicséretként megtapsoltam magam. De ezt is félbeszakították.
-          Azt hittem, hogy már soha nem leszel készen .- húzott Regi.
-          Ha-ha-ha. Na megyünk vagy még egy kicsit szívatsz? – kérdeztem gúnyolódva.
-          Nem, nem szívatlak csak mennyünk már. – és ezzel a mondatával elindult kifelé az ajtón
Én bezártam a házat és utána mentem. De jó már megérkezett a kocsim is.
-          Az én szerelmem. – mondtam és oda tipegtem a kocsimhoz és ráborultam. Hmm.. Finom tiszta autó illat.  Ohh je.  – Hogy utaztál kicsikém? – beszéltem még mindig az autómhoz mikor valaki közbe köhécselt. Az irányába fordítottam a fejemet és Regi gyilkos pillantásával találtam szembe magamat.
-          Elhiszem, hogy örülsz. De már tizenegy óra van. Majd ha haza jöttünk szeretgeted, most mennyünk, már kérlek.
-          Jól van na. – húztam fel az orrom úgy mint aki megsértődött volna. Kinyitottam a kocsimat. – Ülj be. – fordultam vissza Regihez.

Majd én is hasonlóan cselekedtem mint ő. Beindítottam a motort. A lámpák felkapcsoltak, a motor pedig dorombolni kezdett. A hangja zene volt füleimnek, bekötöttem magam és már száguldottunk is a legközelebbi bevásárlóközpont felé. Már mint a GPS szerinti legközelebbi bevásárlóközpont felé. Tudni illik, hogy a vezetés nekem szenvedély. Ilyenkor hozzám szólni is alig lehet hiszen nem fogok válaszolni. Csakis az én Buggatimra koncentrálok. Hallgatom a kerekeinek a siklását az aszfalton. De sajnos ezt nem élvezhettem sokáig, hiszen megérkeztünk. Láttam Regin, hogy nem szereti mikor vezetek. Én viszont imádom, na nem baj.
-          Vásárlásra fel! – emeltem fel a kezem és mutattam előre vele. Majd mindketten elröhögtük magunkat.
-          Úgy gondoltam, hogy mivel nagyon sok minden kell két irányba megyünk. Írtam egy listát neked, meg magamnak. – mondta büszkén Regi.
-          Részemről oké. Akkor ha minden meg van írj egy üzit vagy fordítva. – nyomtam egy puszit az arcára és én már el is indultam.

Na nézzük csak miket írt fel nekem Regi. Elkezdtem kihajtogatni a papírt, és olvastam.
2kg Kristálycukor
2kg Liszt
2 L Tej
4 doboz Barackos joghurt
1 doboz vaníliás fagyi
1 doboz csokoládé fagyi
Tejszínhab ( sokat)
6 tábla Tejcsokoládé
2 csomag Haribo gumicukor
5 üveg Törley Pezsgő ( ha lehet 2008-as évjáratú)
2 üveg vörösbor
Ásványvíz
Gyümölcslevek
Kávé
Plusz ami neked kell.

Na jó akkor induljunk el a legfontosabb a kávé szóval először azt tettem bele a kosaramba és mivel a mellette lévő sorba von a liszt, a cukor meg a tej ezért azok következtek. Szembe a tejtermékek voltak itt gyorsan betettem a fagylaltokat, a tejet és a tejszínhabot. Ezek után megkerestem az édességeket. Majd jöhetett a java. Gyorsan bedobtam a kosaramba egy sampont, balzsamot, hajlakkot, hajhabot, és egy kókusz illatú tusfürdőt. Ezzel megvolnánk. Hoppá kihagytam valamit. Visszafordultam és még 2 doboz durexet raktam bele a kosaramba. Na már csak az italok vannak. Azokat is hamar megtaláltam. Na ásványvíz kipipálva, a vörösbor és a gyümölcslevek is. 2008-as évjárat… hmm….

-          Meg van. – szólaltam meg. Mikor kimondtam valaki meghúzogatta a kabátomat. Lenéztem rá és egy kislánnyal találtam szembe magamat.
-          Szia! Vennél le nekem egy alma levet légy szíves? – kérdezte kicsit sem félénken.
-          Szervusz! Persze veszek le. – Ahogy kimondtam már nyúltam is fel és a kislány kezébe adtam.
-          Köszönöm! – mosolygott rám – Szia!
-          Szívesen, Szia!

Annyira aranyos volt. Persze én még nem szeretnék kisgyereket. Szeretem őket, jól szórakozok velük és imádom a társaságukat. De én még egy gyerekhez nagyon fiatal vagyok. Ezt a kérdést későbbre halasztom. Előkaptam a telefonomat és pötyögtem egy üzenetet Reginek, hogy készen vagyok. Érkezett a válasz, hogy ő is és találkozzunk a kocsinál. Így is lett, fizettem aztán mentem ki. Bepakoltam, közben Regi is odaért beszálltunk és a pláza felé vettük az irányt. Én megint élveztem a vezetés élményeit.

4 órával később….

-          Végre haza értünk! Én annyira elfáradtam, és még fenyőfát se vettünk. – siránkoztam
-          De vettünk fenyőfát. És én már fel is díszítettem. Reggel elugrottam érte. Tudtam, hogy úgy is tovább alszol. – mosolygott.
-          Akkor jó. – könnyebbültem meg.
-          És még asztalfoglalásunk is van estére. – büszkélkedett vele.
-          Tökéletes. És hány órára?
-          Nyolcra, terveztem, hogy ilyen későn fogunk végezni.
-          Na, te aztán mindenre felkészültél. Akkor mennyünk öltözzünk ár és induljunk.

Végtelenül boldog voltam. Minden tökéletesen fog alakulni ma este. Át vettem egy gyönyörű ruhát, felfogtam a hajamat egy szoros lófarokba és elöl pedig feltupíroztam a hajam. Egy két fújás a kedvenc parfümömből és már mentem is le. Lent Regi várt gyönyörű szép koktél ruhában, göndör fürtökkel.

-          Mehetünk? – kérdezte
-          Természetesen. Én vezetek. – mentem a kocsihoz.

Nagyon jól éreztük magunkat szent este. Éjfélre értünk haza és már aludtunk is……….

2010. december 12., vasárnap

3. fejezet (Elizabeth szemszög)

Titkos SMS

Most nem gondolja komolyan, hogy lekurváz, a repülő téren mindenki előtt majd ide jön?!  De egyáltalán honnan tudja, hogy itt vagyok? Nem értek én már itt semmit. Csak úgy tök egyszerűen elemezzük csak a mai napomat. Felkelek és elfelejtem, hogy mennem kell, repülőre kell szállnom ahol egy hülye féltékeny ribanc, megzavarja a kielégülésemet, majd lekurváz a legjobb barátnőm, aki úgy néz ki, hogy mellékesen a féltestvérem, hát gratulálok Lizbeth! Ügyes vagy! Ez a nap csillagos ötös…. Na, jó majd este szenvedek, most erősnek kell lennem és ki kell, hogy nyissam a szám.

-          Szia…. – próbálkoztam egy mosollyal. Bár magam sem tudom, hogy miért, hiszen dühös voltam, ideges és nem utolsó sorban elkeseredett.
-          Szia! Én csak szeretnék……. – de én félbe szakítottam.
-          Mit szeretnél, hüm? Talán bocsánatot kérni, azért mert értelmetlenül megvádoltál? Vagy mit szeretnél? – Elképesztően dühös voltam Reginára. Jó talán hagynom kellene, hogy végig mondja, amit akar. De akkor is, ok nélkül engem hibáztatott és ordított velem. Mégis ahogy azokba a csillogó szemekbe nézek. Nem tudok én rá haragudni igazán…A gondolkozásomat csak annyi zavarta meg, hogy a padlón találtam magam.
-          Lizbeth! Én…. Nagyon sajnálom, csak hirtelen felkaptam a vizet, és azt hittem, hogy hazudtál nekem. Bocsiiii. – ölelt meg nagyon szorosan és olyan gyorsan, hogy felborított.

Együtt feküdtünk a földön, de még mindig nem engedett szabadul. Én csak kuncogtam halkan. Majd egyre hangosabban, Regi legurult rólam és ő is velem nevettet, csak nevettünk és nevettünk egyre hangosabban. Kacagtunk és abba sem hagytuk. Már óriási fájdalmat kezdtem érezni a rekeszizmomban. De ennek ellenére óvatosan feltápászkodtam és leültem a kanapéra.

-          Drága egyetlen féltestvérem! Én az ég adta egy világon semmit nem tudtam rólad! – szabadkoztam.
-          Jaj, te kis butus. Gondolj, bele mennyire hasonlítunk és a nevünkről már nem is beszéljünk. Hiszen mindkettő Fekete vagy Schwarz. Ebből gondoltam, hogy te tudod. – borzolta össze a hajamat aranyosan.
-          Annyira boldog vagyok! – ábrándoztam. – De úristen! Akkor mi tulajdonképpen együtt fogunk lakni! – esett le a tantusz.
-          Drága húgocskám erre is csak most jössz rá? – forgatta meg Regina a szemeit.
-          Nem te találkoztál ma Tom Kaulitzal. Ohh, ha láttad volna azt az autót. – ahogy megjelent Tom, mármint a kocsi lelki szemeim előtt éppen hogy, nem olvadtam el.. – Igazából őt nem is figyeltem meg… én hülye! – csaptam a homlokomra.
-          Jaj, te sohasem változol. – mosolygott rám aranyosan. – Én is találkoztam ám ma valakivel.
-          Naaa, mond el kivel! - pislogtam aranyosan.
-          Nem!! Nem mondom el. Majd ha itt lesz az ideje.
-          Ismerlek ilyenkor úgyse mondod el egyhamar. De ha már ettől megfosztasz mennyünk a konyhába és igyunk valamit mert nagyon szomjas vagyok már.
-          Nem is tudjuk, hogy mi hol van a házban.
-          Ez lenne az akadály? Én kifogok száradni szóval emelkedjünk fel és induljunk az inni való keresésére.
-          Jó, jó menjünk.

Fogalmam sincsen, hogy merre lehet, itt a konyha de első kanyarnál megtaláltam. Senkise tudja, hogy mekkora lehet ez a ház. De már csak kintről is bazinagy, hát még bentről. Ezért gyorsan előkaptam a telefonom és pötyögtem egy SMS-t Reginek.

„Reginaaaaaaa gyere vissza a nappaliba, és rögtön balra a második ajtón kanyarodj be ott várlak. Puszi”

Ameddig vártam, úgy döntöttem, hogy kipróbálom a bárszékeket. Imádom, a bárszékeket nem tehetek róla, de nagyon jók. Nem tudtam élvezni, mert Regi bejött.
-          Te csak ott ülsz? Ameddig én végig szenvedtem a házon?
-          Pontosan! – vigyorogtam
-          És észre se vetted, hogy mi van a hűtőn? – és ezzel a mondatával közelebb lépett a hűtőgéphez és levett róla egy lapot. Majd olvasni kezdte. –

Kedves Lányaim!
Gondolom arra már rájöttetek, hogy testvérek vagytok.
Eléggé sok kérdésetekre választ ad ez a tény.
 Mostantól együtt fogtok lakni itt Amerikába.
Fogjátok fel úgy, mint egy játékot. Igaz
Az életetekkel játszotok. Amint időm lesz
Benézek hozzátok és elbeszélgetünk
A játékszabályokról, remélem nem hittétek,
Hogy azt tesztek, amit csak akartok. Addig is
Élvezzétek és szórakozattok jól! A játék elindult.
P.S.: Szeretettel Apa

-          Na bazdmeg! – kaptam a számhoz. – Nem gondolhatja komolyan.
-          Pedig, de. – húzott vissza a földre Regi. – Pénz van a borítékban, és azt mondta feltöltötte a bankkártyáinkat is. Ha már egyszer ezt teszi velünk, mennyünk el holnap és vásároljunk be egy kicsit!
-          Rendben de előbb élelmiszer üzletbe kell mennünk, mert csak víz és coca cola van itthon.
-          De, hülye vagyok! Holnap szent este van! El kell mennünk még fenyőfát is venni. Sütit kell sütnünk. – Aggodalmaskodott nővérkém.
-          Regi szúúúszáááá! Most elmegyünk tusolni, aztán aludni. Reggel korán felkelünk és elintézünk mindent.
-          Jó, ok…- ekkor megszólalt a telefonja. SMS-t kapott. – Megyünk az MTV Video  Music Awards-ra! – sikított fel.
-          Tényleg? – csodálkoztam, teljesen sokkos állapotba kerültem. Mindig is elakartam jutni.
-          Igen! – Még szinte kise mondta, de én már a nyakába ugrottam.
-          Olyan jóóóóóóóó! Mindig is erről álmodtam. Kik lesznek ott?
-          Hát a Twiligth Cast, Tokio Hotel….
-          Ohh, yeah!! – adtam hangot az örömömnek.
-          És akkor még ruhát is el kell mennünk venni. Hiszen nem állíthatunk csak így oda. –érvelt Regi.
-          Teljesen igazad van . Na de én most már tényleg iszok. Kérsz te is? – fordultam felé miközben nyitottam a hűtőt.
-          Igen, lécci tölts egy kis colát.
-          Máris. – Előhalásztam egy hidegebb Colát, kivettem a szekrényből két poharat és töltöttem. – Tessék. – Raktam le Regi elé.
Semmi reagálás. Gondolom elkalandozott. Tuti, hogy valami pasival találkozott csak még nem mondta el. Jut eszembe a repülős kisincidensemről még szó sem esett. Na nem baj.
-          Min gondolkozol ennyire? – kérdeztem meg.
-          Semmin.
-          Aha, persze. Mond már el!
-          Nem, nem és nem! – makacskodott tovább.
-          Kérlek….. – néztem rá boci szemekkel.
-          Nem, és most megyek letusolok és alszok. Reggel nyolc órakor a bejárat előtt. – és felállt. – Legalább oda találsz. – de ezt már csak az orra alatt dörmögte.
-          Hallok ám én mindent! Jó éjt! – kiabáltam utána.
-          Jó éjt! – fordult vissza és dobott egy puszit.

Én is felmentem az emeletre, kipakoltam a ruháimat és elindultam fürdeni. Elképesztően jó volt érezni magamon a meleg vízcseppeket. A finom tusfürdő illata, kellemesen perzselődött végig a bőrömön. Nem tusoltam sokáig. Hamar kijöttem, felvettem a pizsamámat és be is bújtam a takaró alá. Annyira fárasztó és sok volt a mai nap, hogy gondolkozni és összegezni se volt energiám. Egyszerűen azzal az energiával, hogy magamra húztam a paplant, lecsukódtak a pilláim. Reggel nagy zajra ébredtem……..

3. fejezet (Regina szemszög)

Titkos SMS

Magam sem tudtam, hogy most mit mondja, vagy mit illik mondani. Csak álltam némán és vártam, hogy mire? Fogalmam sincs. Mégsem csaphatok a közepébe, az milyen hülyén hangzana már: Hello! Bocs, hogy lekurváztalak, ott mindenki előtt. Nem szándékos volt, csak ideges voltam.

-          Szia…. – arcára egy mosolyt próbált erőltetni.
-          Szia! Én csak szeretnék……. –kezdtem, de Lizbeth félbeszakított
-          Mit szeretnél, hüm? Talán bocsánatot kérni, azért mert értelmetlenül megvádoltál? Vagy mit szeretnél? – Elkezdett ordítozni. Nem mondom, hogy nem érdemlem meg, de a könnycsepp a szemem sarkából már figyelte őt.
-          Lizbeth! Én…. Nagyon sajnálom, csak hirtelen felkaptam a vizet, és azt hittem, hogy hazudtál nekem. Bocsiiii. – öleltem meg nagyon szorosan és olyan gyorsan, hogy felborítottam.

Együtt feküdtünk a földön, de még mindig nem engedettem szabadul. Lizbeth halkan kuncogott. Majd egyre hangosabban, legurultam Lizbethről és én is vele nevettem, csak nevettünk és nevettünk egyre hangosabban. Kacagtunk és abba sem hagytuk. Már óriási fájdalmat kezdtem érezni a rekeszizmomban. Lizbeth lassan felült a kanapéra.

-          Drága egyetlen féltestvérem! Én az ég adta egy világon semmit nem tudtam rólad! – szabadkozott
-          Jaj, te kis butus. Gondolj, bele mennyire hasonlítunk és a nevünkről már nem is beszéljünk. Hiszen mindkettő Fekete vagy Schwarz. Ebből gondoltam, hogy te tudod. – borzoltam össze a haját.
-          Annyira boldog vagyok! – ábrándozott. – De úristen! Akkor mi tulajdonképpen együtt fogunk lakni! – láttam rajta, hogy még csak most esik le neki.  
-          Drága húgocskám erre is csak most jössz rá? – forgattam meg a szemeimet.
-          Nem te találkoztál ma Tom Kaulitzal. Ohh, ha láttad volna azt az autót. – kezdett bele lelkesen a történet apróbb részleteit. – Igazából őt nem is figyeltem meg… én hülye! – csapott a homlokoára.
-          Jaj, te sohasem változol. – mosolyogtam rám. – Én is találkoztam ám ma valakivel.
-          Naaa, mond el kivel! - pislogott aranyosan.
-          Nem!! Nem mondom el. Majd ha itt lesz az ideje.
-          Ismerlek, ilyenkor úgyse mondod el egyhamar. De ha már ettől megfosztasz mennyünk a konyhába és igyunk valamit, mert nagyon szomjas vagyok már.
-          Nem is tudjuk, hogy mi hol van a házban.
-          Ez lenne az akadály? Én ki fogok száradni szóval, emelkedjünk fel és induljunk az inni való keresésére.
-          Jó, jó menjünk.

Elindultam valamerre, de csakhamar rájöttem, hogy nem jó irányba megyek. Medencék és Jacuzzi. Ivásra nem a legalkalmasabb. Kaptam egy üzenetet, amit rögtön meg is néztem.

„Reginaaaaaaa gyere vissza a nappaliba, és rögtön balra a második ajtón kanyarodj be ott várlak. Puszi”

Beléptem az ajtón és megláttam Lizbethet. Ült egy bárszéken és lógatta a lábát.
-          Te csak ott ülsz? Ameddig én végig szenvedtem a házon?
-          Pontosan! – vigyorogott.
-          És észre se vetted, hogy mi van a hűtőn? –közelebb léptem a hűtőgéphez és levetem róla egy lapot. Majd olvasni kezdtem. –

Kedves Lányaim!
Gondolom arra már rájöttetek, hogy testvérek vagytok.
Eléggé sok kérdésetekre választ ad ez a tény.
 Mostantól együtt fogtok lakni itt Amerikába.
Fogjátok fel úgy, mint egy játékot. Igaz
Az életetekkel játszotok. Amint időm lesz
Benézek hozzátok és elbeszélgetünk
A játékszabályokról, remélem nem hittétek,
Hogy azt tesztek, amit csak akartok. Addig is
Élvezzétek és szórakozattok jól! A játék elindult.
P.S.: Szeretettel Apa

-          Na bazdmeg! – kapott a szájához. – Nem gondolhatja komolyan.
-          Pedig, de. – húztam vissza a földre. – Pénz van a borítékban, és azt mondta feltöltötte a bankkártyáinkat is. Ha már egyszer ezt teszi velünk, mennyünk el holnap és vásároljunk be egy kicsit!
-          Rendben, de előbb élelmiszerüzletbe kell mennünk, mert csak víz és coca cola van itthon.
-          De, hülye vagyok! Holnap szent este van! El kell mennünk még fenyőfát is venni. Sütit kell sütnünk. – Aggodalmaskodtam.
-          Regi szúúúszáááá! Most elmegyünk tusolni, aztán aludni. Reggel korán felkelünk és elintézünk mindent.
-          Jó, ok…- ekkor megszólalt a telefonom. SMS-t kaptam. – Megyünk az MTV Video  Music Awards-ra! – sikított fel.