3. fejezet (Elizabeth szemszög)

Titkos SMS

Most nem gondolja komolyan, hogy lekurváz, a repülő téren mindenki előtt majd ide jön?!  De egyáltalán honnan tudja, hogy itt vagyok? Nem értek én már itt semmit. Csak úgy tök egyszerűen elemezzük csak a mai napomat. Felkelek és elfelejtem, hogy mennem kell, repülőre kell szállnom ahol egy hülye féltékeny ribanc, megzavarja a kielégülésemet, majd lekurváz a legjobb barátnőm, aki úgy néz ki, hogy mellékesen a féltestvérem, hát gratulálok Lizbeth! Ügyes vagy! Ez a nap csillagos ötös…. Na, jó majd este szenvedek, most erősnek kell lennem és ki kell, hogy nyissam a szám.

-          Szia…. – próbálkoztam egy mosollyal. Bár magam sem tudom, hogy miért, hiszen dühös voltam, ideges és nem utolsó sorban elkeseredett.

-          Szia! Én csak szeretnék……. – de én félbe szakítottam.

-          Mit szeretnél, hüm? Talán bocsánatot kérni, azért mert értelmetlenül megvádoltál? Vagy mit szeretnél? – Elképesztően dühös voltam Reginára. Jó talán hagynom kellene, hogy végig mondja, amit akar. De akkor is, ok nélkül engem hibáztatott és ordított velem. Mégis ahogy azokba a csillogó szemekbe nézek. Nem tudok én rá haragudni igazán…A gondolkozásomat csak annyi zavarta meg, hogy a padlón találtam magam.

-          Lizbeth! Én…. Nagyon sajnálom, csak hirtelen felkaptam a vizet, és azt hittem, hogy hazudtál nekem. Bocsiiii. – ölelt meg nagyon szorosan és olyan gyorsan, hogy felborított.

Együtt feküdtünk a földön, de még mindig nem engedett szabadul. Én csak kuncogtam halkan. Majd egyre hangosabban, Regi legurult rólam és ő is velem nevettet, csak nevettünk és nevettünk egyre hangosabban. Kacagtunk és abba sem hagytuk. Már óriási fájdalmat kezdtem érezni a rekeszizmomban. De ennek ellenére óvatosan feltápászkodtam és leültem a kanapéra.

-          Drága egyetlen féltestvérem! Én az ég adta egy világon semmit nem tudtam rólad! – szabadkoztam.

-          Jaj, te kis butus. Gondolj, bele mennyire hasonlítunk és a nevünkről már nem is beszéljünk. Hiszen mindkettő Fekete vagy Schwarz. Ebből gondoltam, hogy te tudod. – borzolta össze a hajamat aranyosan.

-          Annyira boldog vagyok! – ábrándoztam. – De úristen! Akkor mi tulajdonképpen együtt fogunk lakni! – esett le a tantusz.

-          Drága húgocskám erre is csak most jössz rá? – forgatta meg Regina a szemeit.

-          Nem te találkoztál ma Tom Kaulitzal. Ohh, ha láttad volna azt az autót. – ahogy megjelent Tom, mármint a kocsi lelki szemeim előtt éppen hogy, nem olvadtam el.. – Igazából őt nem is figyeltem meg… én hülye! – csaptam a homlokomra.

-          Jaj, te sohasem változol. – mosolygott rám aranyosan. – Én is találkoztam ám ma valakivel.

-          Naaa, mond el kivel! - pislogtam aranyosan.

-          Nem!! Nem mondom el. Majd ha itt lesz az ideje.

-          Ismerlek ilyenkor úgyse mondod el egyhamar. De ha már ettől megfosztasz mennyünk a konyhába és igyunk valamit mert nagyon szomjas vagyok már.

-          Nem is tudjuk, hogy mi hol van a házban.

-          Ez lenne az akadály? Én kifogok száradni szóval emelkedjünk fel és induljunk az inni való keresésére.

-          Jó, jó menjünk.

Fogalmam sincsen, hogy merre lehet, itt a konyha de első kanyarnál megtaláltam. Senkise tudja, hogy mekkora lehet ez a ház. De már csak kintről is bazinagy, hát még bentről. Ezért gyorsan előkaptam a telefonom és pötyögtem egy SMS-t Reginek.

„Reginaaaaaaa gyere vissza a nappaliba, és rögtön balra a második ajtón kanyarodj be ott várlak. Puszi”

Ameddig vártam, úgy döntöttem, hogy kipróbálom a bárszékeket. Imádom, a bárszékeket nem tehetek róla, de nagyon jók. Nem tudtam élvezni, mert Regi bejött.

-          Te csak ott ülsz? Ameddig én végig szenvedtem a házon?

-          Pontosan! – vigyorogtam

-          És észre se vetted, hogy mi van a hűtőn? – és ezzel a mondatával közelebb lépett a hűtőgéphez és levett róla egy lapot. Majd olvasni kezdte. –

Kedves Lányaim!

Gondolom arra már rájöttetek, hogy testvérek vagytok.

Eléggé sok kérdésetekre választ ad ez a tény.
 Mostantól együtt fogtok lakni itt Amerikába.

Fogjátok fel úgy, mint egy játékot. Igaz

Az életetekkel játszotok. Amint időm lesz

Benézek hozzátok és elbeszélgetünk

A játékszabályokról, remélem nem hittétek,

Hogy azt tesztek, amit csak akartok. Addig is

Élvezzétek és szórakozattok jól! A játék elindult.
P.S.: Szeretettel Apa

-          Na bazdmeg! – kaptam a számhoz. – Nem gondolhatja komolyan.

-          Pedig, de. – húzott vissza a földre Regi. – Pénz van a borítékban, és azt mondta feltöltötte a bankkártyáinkat is. Ha már egyszer ezt teszi velünk, mennyünk el holnap és vásároljunk be egy kicsit!

-          Rendben de előbb élelmiszer üzletbe kell mennünk, mert csak víz és coca cola van itthon.

-          De, hülye vagyok! Holnap szent este van! El kell mennünk még fenyőfát is venni. Sütit kell sütnünk. – Aggodalmaskodott nővérkém.

-          Regi szúúúszáááá! Most elmegyünk tusolni, aztán aludni. Reggel korán felkelünk és elintézünk mindent.

-          Jó, ok…- ekkor megszólalt a telefonja. SMS-t kapott. – Megyünk az MTV Video  Music Awards-ra! – sikított fel.

-          Tényleg? – csodálkoztam, teljesen sokkos állapotba kerültem. Mindig is elakartam jutni.

-          Igen! – Még szinte kise mondta, de én már a nyakába ugrottam.

-          Olyan jóóóóóóóó! Mindig is erről álmodtam. Kik lesznek ott?

-          Hát a Twiligth Cast, Tokio Hotel….

-          Ohh, yeah!! – adtam hangot az örömömnek.

-          És akkor még ruhát is el kell mennünk venni. Hiszen nem állíthatunk csak így oda. –érvelt Regi.

-          Teljesen igazad van . Na de én most már tényleg iszok. Kérsz te is? – fordultam felé miközben nyitottam a hűtőt.

-          Igen, lécci tölts egy kis colát.

-          Máris. – Előhalásztam egy hidegebb Colát, kivettem a szekrényből két poharat és töltöttem. – Tessék. – Raktam le Regi elé.

Semmi reagálás. Gondolom elkalandozott. Tuti, hogy valami pasival találkozott csak még nem mondta el. Jut eszembe a repülős kisincidensemről még szó sem esett. Na nem baj.

-          Min gondolkozol ennyire? – kérdeztem meg.

-          Semmin.

-          Aha, persze. Mond már el!

-          Nem, nem és nem! – makacskodott tovább.

-          Kérlek….. – néztem rá boci szemekkel.

-          Nem, és most megyek letusolok és alszok. Reggel nyolc órakor a bejárat előtt. – és felállt. – Legalább oda találsz. – de ezt már csak az orra alatt dörmögte.

-          Hallok ám én mindent! Jó éjt! – kiabáltam utána.

-          Jó éjt! – fordult vissza és dobott egy puszit.

Én is felmentem az emeletre, kipakoltam a ruháimat és elindultam fürdeni. Elképesztően jó volt érezni magamon a meleg vízcseppeket. A finom tusfürdő illata, kellemesen perzselődött végig a bőrömön. Nem tusoltam sokáig. Hamar kijöttem, felvettem a pizsamámat és be is bújtam a takaró alá. Annyira fárasztó és sok volt a mai nap, hogy gondolkozni és összegezni se volt energiám. Egyszerűen azzal az energiával, hogy magamra húztam a paplant, lecsukódtak a pilláim. Reggel nagy zajra ébredtem……..